K-Monitor Adatbázis

Noha Vizoviczki László mindig is tagadta azokat a szóbeszédeket és alvilági pletykákat, hogy Portik – olajszőkítésből szerzett – pénzéből épült fel a diszkóbirodalma, ennek némileg ellentmond a maffialeszámolások legfontosabb koronatanújának a Központi Nyomozó Főügyészségen 2013 decemberében tett vallomása. A védett tanú ugyanis részletesen beszélt kihallgatóinak az Energol-vezér és az adócsalással és vesztegetéssel vádolt diszkópápa megismerkedéséről, közös üzleti érdekeltségeikről, az olajos pénzekből elindított Vizoviczki-birodalom erőszakos terjeszkedéséről, lefizetett rendőrökről, illetve arról is, hogy az alvilág két ura milliárdos vagyonokat menekített ki az országból.

„Ha Vizoviczkit ellökik az asztaltól, nemcsak vádaskodni fog, hanem ha akarja, magával rántja az egész asztalterítőt is.””

Golyófogónak mondja magukat, a kilencvenes évek éjszakai életének ismert alakjait Portik Tamás az Átlátszónak adott interjújában. Üzleteik hasznát 70-80 százalékban a politika fölözte le – mondta. Nem érzi kétségbeesett, üres vagdalkozásnak, hogy az utóbbi időben beállt abba a sorba, akik minden sötét ügy mögött a magyar bűnüldözést a rendszerváltás óta különböző posztokon irányító Pintér Sándor belügyminisztert látják, de utal más felső kapcsolatokra is.

Azokat juttattuk rács mögé, akik az elmúlt húsz évben a legtöbb erkölcsi és anyagi kárt okozták Magyarországnak - mondja Portik Tamás és Vizoviczki László elfogásáról Pintér Sándor belügyminiszter.

A konfliktusok mindinkább két pólus, az oroszok és a ContiCar-csoport között zajlottak. Az adok-kapok előbb csupán figyelmeztetés szintjén indult meg, kézigránátokat dobáltak egymás érdekeltségeire. 1996-ban már jól lehetett érzékelni, hogy a kialakult helyzet, vagyis az alvilági csoportok közti feszültség az ország közbiztonságának egészét fenyegette, s ezzel együtt mind többször szóba került a problémát sem kezelni, sem pedig megoldani nem tudó rendőri vezetés lecserélése.

Lényegében kudarccal zárult a magyar rendőrség első csapása a szervezett alvilágra, az 1992-ben indult s nagy sajtóvisszhangot kiváltott akciók csupán részeredményeket hoztak. Ugyanakkor tény, hogy az akkoriban felbukkant személyek az „maffiaháborúként” aposztrofált, alvilági leszámolások főszereplőivé váltak. Nevüket egyrészt a lehetséges elkövetők, másrészt pedig a kivégzett áldozatok egyre szaporodó listáján tartották számon.