K-Monitor Adatbázis

A legújabb “kurzusműhely”, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet még csak most születik, de számos elődje már évek óta építgeti önmagát az Orbán-kormány szolgálatában. Állami pénzből kutatnak őstörténetet, nemzetstratégiát, magyarságot, lényegében bármit: múltat, jelent és jövőt. Némelyik komolyan vehető munkát is végez, mások tényleg csak bohócok a politika színpadán.

Rengeteg meglepetést tartogatnak azok a törvénymódosítási javaslatok, melyeket Csák János kulturális és innovációs miniszter terjesztett be november 14-én. A legrelevánsabb érdekesség, hogy a ZalaZone Zrt. a Széchenyi Egyetemhez kerül, az ózdi Digitális Erőművet a vadonatúj Magyar Kultúráért Alapítvány kapja meg, egy főiskolát pedig egyetemmé neveztek át.

Az egyik testvér 30 évesen, biológusként Szijjártó feleségének titokzatos, milliárdos árbevételű cégét vezeti. A másik testvér Szijjártó kabinetfőnökével házasodott össze, és közös cége van Szijjártó feleségével. A harmadik testvér nemrég kapott külföldi állást a külügytől. A negyedik testvér pedig a családi céget vezeti, amely az elmúlt években több mint 200 millió forint közpénzt kapott, ennek harmadát olyan fejlesztésre költötte, amit azóta sem tudott eladni. Az édesapa pedig 20 évig volt Fertőd polgármestere, egyebek mellett fideszes színekben is.

A folyamatban lévő négyéves együttműködésekből is azonnali hatállyal rakják ki a magyarokat. Az Erasmus és Horizont után a COST Akció pályázatok is mehetnek a levesbe.

Az elmúlt években csendesen beletörődött helyzetébe az MTA, azonban a Stádium28 Kör még rendezné az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak átadott vagyon sorsát. Ám a kormány más megoldást is választhat, mint a önkormányzatoktól elvett és az egyházaknak jutatott vagyon esetében. Noha súlyosan sérült az elmúlt években az akadémiai szabadság, az MTA vezetőivel mégis meg vannak elégedve a tudóstársaik.

Szeptember 15-én, csütörtökön Strasbourgban az Európai Parlament képviselőinek 74%-os támogatásával, 21 % ellenében, 5 % tartózkodása mellett elfogadták azt az állásfoglalást, amely szerint Magyarország nem demokrácia, hanem választási önkényuralom. A posttruth és a fakenews világában tények létezéséről és azokról szóló hiteles tudósítások lehetőségéről is viták folynak. Ahhoz, hogy legalább esélyünk legyen értelmes párbeszédre arról, hogy az európai parlamenti képviselők helyes döntést hoztak-e, minimálisan tudnunk kell, hogy milyen tényeket rögzítettek az állásfoglalásukban. Hiszen azok alapján vonták le lesújtó következtetésüket, és ha premisszájuk téves, akkor a konklúziójuk eleve nem lehet helyes. Ebben a cikkben pusztán az állásfoglalásból megismerhető tényeket ismertetjük, az azokból levonható következtetéseket az olvasókra hagyjuk, ahogy annak megítélését is, hogy a magyar valóságot reálisan tükrözi-e a jelentés, vagy sem. 75 pontban az Európai Parlament állásfoglalásáról, amely szerint Magyarország nem demokrácia, hanem választási önkényuralom.

Hiába folyt be 11 milliárd forintnyi osztalék az államtól kapott részvények után a Mathias Corvinus Collegiumot fenntartó alapítványhoz, a tavalyi évet majdnem 9 milliárdos veszteséggel zárták, ami az előző évinek a százhúszszorosa.

Két projektre összesen közel 30 milliárd támogatást kapott a sokszor csak Orbán kedvenc egyetemeként emlegetett Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), ugyanakkor az eljáró hatóság szabálytalanságokat talált mindkét projekt kapcsán. Az NKE az Átlátszó érdeklődésére elárulta: a szabálytalanságok miatt a két projekt költségvetését összesen 24%-kal csökkentette az Irányító Hatóság. Információink szerint ugyanakkor a pénzügyi korrekcióból adódó fizetési kötelezettség egy részét, több mint 1,6 milliárd forintot minden valószínűség szerint nem az egyetemnek kellett rendeznie.

Nem kell megszegni a törvényt, sokkal egyszerűbb átírni – ez az egyik központi tétel, amikor az elmúlt közel 12 év immár önjáróvá vált korrupciós rendszerét figyeljük. Már a kiszervezés és a bebetonozás zajlik, hogy a Fidesznek egy választási vereség se okozzon problémát.

Sorban írják alá az egyetemeket fenntartó alapítványok vezetői a kormánnyal kötött, a következő parlamenti cikluson is túlnyúló finanszírozási megállapodásokat, és nem épp úgy, ahogy szerették volna.