K-Monitor Adatbázis

Az elmúlt három évben akadt pillanat, amikor Simicska Lajos hajlandó lett volna kiegyezni Orbán Viktorral, de a felesége az utolsó percig tartotta benne a lelket. Április 8. után azonban a miniszterelnök már nem akart alkudozni. A fegyverletételt végül Nyerges Zsolt szíves közreműködésével hozták tető alá.

Hatalmas a pörgés az Emberi Erőforrások Minisztériumában (EMMI): állítólag az alkalmazottak túlórában foglalkoznak a tao-iratokkal, amiket a szaktárcának a törvény szerint már napokkal ezelőtt ki kellett volna adnia. A Transparency International Magyarország (TI) még 2016-ban indított pert annak érdekében, hogy kiderüljön: mely cégek utalják az államkassza helyett társasági adójukat sportszervezeteknek és kiknél landol ez a pénz*. Az EMMI és a Nemzeti Gazdasági Minisztérium (NGM) elleni pert jogerősen megnyerték, és január 4-én a Kúria írásbeli ítélete is megérkezett, de a szaktárcák ennek ellenére nem adták ki az adatokat a tizenöt napos határidőn belül.

Tavaly április 11-én jelentette be a Közbeszerzési Hatóság, hogy különböző gyanúokok miatt vagy fél tucat ügyben büntetőfeljelentést tett az illetékeseknél. Néhány nap múlva konkrétan meg is nevezték az M4-es autópálya-projektet, ahol súlyos visszaéléseket és offshore-cégeket találtak. Közel egy évünkbe telt, mire megszereztük a Közbeszerzési Hatóságból a feljelentésre vonatkozó adatokat. Ezekből az látszik, hogy a Hatóság blöffölt: az Európai Bizottság által megfogalmazott kartellgyanú ellenére a 100 milliárdos projektben valójában nem találtak semmit.

„Annyiba került, mintha egy centiméter vastagon bevonták volna arannyal” – nagyjából így él a köztudatban a Margit híd felújítása. Az bizonyos, hogy az eredetileg tervezett költség többszörösébe került a projekt, érdemben senki nem ellenőrizte, és a mai napig nem nyilvánosak azok az adatok, amelyek alapján igazolni vagy cáfolni lehetne a sokmilliárdos túlárazás gyanúját. A politikailag talajt vesztett, meggyengült integritású városháza, kezében a 30 milliárddal, ideális üzleti partnere volt a nagyétvágyú kivitelezőknek.

Habony Árpád élezte leginkább az Orbán–Simicska-konfliktust, megágyazva az oligarcha szóbeli ámokfutásának. A Fidesz hatalmát szolgáló rendszereket még nem sikerült teljesen befoltozni a szakítás után. A kormányfő levonta a tanulságot: senki sem szerezhet még egyszer olyan nagy befolyást, mint Simicska Lajos.

A köztévé nyáron indult sportcsatornája, az M4 decemberben élőben adja a Piliscsaba-Dunakeszi teremfocimeccset, pedig a csatorna a válogatott meccsein kívül egyáltalán nem közvetít elsőosztályú futsalmérkőzéseket, de másodosztályúakat pláne nem.

Még szélesebbre tárja nálunk a kaput a korrupció előtt, hogy a jövő héttől nem az alacsonyabb ajánlati ár a fő szempont a közbeszerzéseknél. A gazdasági döntéshozatal átláthatatlansága pedig a fejlődés egyik legnagyobb gátja.

A magyar állam nemigen akar együttműködni az Európai Csalás Elleni Hivatallal, miközben a korrupció kockázata nálunk az egyik legmagasabb az unióban. Az OLAF főigazgatója nyáron személyesen adott át dokumentumokat a Legfőbb Ügyész­ségnek, hátha történik valami. Az uniós hivatalnak szűk a mozgástere, az esetek többségében csak ajánlásokat tehet, amiket a magyar állam vagy elfogad, vagy nem. De inkább nem.

Csak tavaly nyolc gyanús ügyet talált Magyarországon az Európai Csalás Elleni Hivatal, vagyis az OLAF. Hatnál a kormány is elismerte, hogy valami nem stimmelt az EU-s pénzek felhasználásánál. Az uniós hivatal azonban soha nem közöl konkrétumokat, az állam pedig nem töri magát, hogy elárulja, kik hogyan éltek vissza az uniós pénzekkel. Nem csoda: a Közgép, az Elios és a Belváros is érintett lehet OLAF-vizsgálatban.

A volt amerikai magyar nagykövet Orbán Viktorral kapcsolatos állításaira alapozva a Demokratikus Koalíció följelenti a magyar miniszterelnököt korrupció gyanújával.