language

Személyek:

Bige László highlight_off

Akták:

Takarékszövetkezeti integráció highlight_off

Bige László

Bige László (1958, Nagyvárad) vegyipari guru, a "műtrágyakirály". Erdélyben élő családját a kommunizmus alatt megfosztották vagyonától, a família nagy része külföldre is menekült. Bige egy kamion bútorral érkezett Nagyváradról hazánkba, majd kicsiben üzletelgetni kezdett: használt nercbundákat hozott be fillérekért, az oroszoknak gyümölcsöt és használt autógumit szállított. Alig húsz év alatt a második leggazdagabb magyar lett. A róla szóló portré szerint merre jár, konfliktusok kísérik,a  saját fia is beperelte, és korábbi támogatójával, Csányi Sándorral is összecsapott.

Bigét - állítása szerint üzleti ellenlábasai nyomására - vesztegetéssel és okirathamisítással vádolták meg 2021-ben. A vádirat szerint Bige 2009 év végén üzleti kapcsolatba került a cége termékének értékesítésével foglalkozó társaság vezetőjével. Találkozójuk során felajánlotta a cégvezetőnek, hogy nagy mennyiségű, valótlanul leértékelt műtrágyát ad át részére, melyet saját vevőkörének így haszonnal tud tovább értékesíteni, részben számla nélkül. Az ügyészség börtönbüntetést és 135 millió forint vesztegetési pénz elkobzását indítványozta, Bige László végig tagadta bűnösségét. Az üzletembert 2024 februárjában a bíróság felmentette a vádak alól.

Takarékszövetkezeti integráció

Takarékszövetkezeti integráció

A takarékszövetkezeti szektor átalakítását a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. tv. alapozta meg. A takarékszövetkezeti törvény preambuluma értelmében a takarékszövetkezeti szektor átalakítására azért volt szükség, mert a „szektor tőkeellátottsága alacsony, szervezettsége és szolgáltatási szintje nem megfelelő és félő, hogy jelenlegi formájában nem lesz hosszú távon működőképes”. E problémák orvoslása érdekében a takarékszövetkezeti törvény a takarékszövetkezetek további működésének feltételéül szabta az ún. Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetébe (SzHISz) történő belépést. Vagyis a takarékszövetkezetek eredetileg szerződéses, azaz a vállalkozások szabad elhatározásán alapuló integrációja helyébe kényszerintegráció lépett. A takarékszövetkezeti törvény a takarékszövetkezetek többségi tulajdonában álló Takarékbankot tette az SzHISz központi szereplőjévé. Ezzel egyidejűleg a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank tőkeemelés révén többségi tulajdont szerzett a Takarékbankban. A tranzakciót üzleti titoknak nyilvánították, ezért hivatalosan nem tudható, hogy a két állami tulajdonú befektető mennyi közpénzt költött a Takarékbank többségi tulajdonának megszerzésére, sajtóhírek szerint azonban mintegy 4-5 milliárd forintot tett ki az ügylet.

 

Következő lépésként az állam nyilvános, nemzetközi pályázaton értékesítette a Takarékbank többségi, állami részvénypakettjét. A privatizáció eredményeként a Takarékbank többségi részvénycsomagját a Magyar Takarék Zrt. mintegy kilenc milliárd forintért szerezte meg, amelynek tulajdonosai között megtalálható a Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozó FHB Jelzálogbank mellett a Magyar Fejlesztési Bank is. Ez az állami befektetés nyereségesnek tűnhet, hiszen nagyjából kétszer annyiért értékesítette az állam a tulajdonába került Takarékbank-részvényeket, mint amennyiért korábban megszerezte azokat. A valóságban azonban, mivel a Magyar Fejlesztési Bank a Magyar Takarék Zrt.-ben is rendelkezett tulajdonosi érdekeltséggel, kérdéses, hogy az így nyújtott egyfajta eladói kölcsön (vendor loan) mennyivel rontotta a tranzakció tényleges egyenlegét. A kormány a Takarékbank privatizációját nemzetstratégiai jelentőségű ügyletnek minősíttette, aminek következtében ez a beruházás mentesült a Gazdasági Versenyhivatal kartelleljárása alól. Az ügylet méretének jellemzésére álljon itt két adat: a takarékszövetkezetek országos fiókhálózata 1700 egységet számlál, míg Magyarország legnagyobb kereskedelmi bankjának, az OTP Banknak a magyarországi fiókhálózata 381 egységből áll.

 

A Takarékszövetkezeti Szövetség alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, azt sérelmezve, hogy az állam törvényi eszközökkel kiszorította a Takarékbankból, amivel megsértette a tulajdonhoz fűződő jogát. Az Alkotmánybíróság a 20/2014 (VII. 2.) AB határozatban azt állapította meg, hogy „összességében és széles összefüggés-rendszerbe” helyezve a takarékszövetkezetek tulajdonosi jogainak és vállalkozási szabadságának a korlátozása okául felhívott „közérdekre hivatkozás megalapozott” volt. A takarékszövetkezeti határozat az Alkotmánybíróság korábbi határozataitól eltérően részletes, gazdaságideológiai megállapításokat is tartalmazó gazdaságpolitikai okfejtéssel támasztja alá az alapjog-korlátozás alaptörvény-szerűségét. Különvéleményében Bragyova alkotmánybíró úgy foglalt állást: ami a takarékszövetkezetekkel történt, az „annyira [tulajdon]korlátozás, hogy már kisajátítás”, aminek eredményeként „a Takarékbank korábbi meghatározó tulajdonosai a Takarékbank ellenőrzése alatt álló, utasításához kötött, gazdasági önállóság nélküli szervezetek lettek”. Erre alapozza Bragyova alkotmánybíró azt a következtetését, miszerint a takarékszövetkezeti „törvény és módosításai aránytalanul tulajdonkorlátozók”. Kiss alkotmánybíró úgy vélte, hogy a takarékszövetkezeti törvény nem tartalmazott olyan „nyomós közérdeket, amely a […] kényszerintegrációt alaptörvény-konformmá tenné” holott szerinte a „törvényalkotót terheli a közérdekből fakadó jogkorlátozás szükségességének bizonyítása”. Ehhez képest Kiss alkotmánybíró úgy véli, hogy a „jogalkotó csupán általános jellegű, gazdaságpolitikainak tekinthető érvekkel próbálja legitimálni” a valós célját, ami feltehetően „új, állami irányítás alatt működő szervezet létrehozása, majd a privatizálás megteremtésének lehetősége” volt. A takarékszövetkezeti szektor átalakításának költségeiről nem tudunk a fent leírtaknál többet, az ügyletet a maga egészében azonban ennyi információ alapján is a közpénzek és a közhatalom magánérdekű használata egyik nyilvánvaló esetének tekintjük - írja Ligeti.

 

Demján Sándor, a Bankszövetség, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség és a Takarékszövetkezetekért Egyesület is kemény hangú közleményben bírálta a szövetkezeti integrációt, megkérdőjelezve az integrációt vezető FHB-Takarékbank-bankcsoport alkalmasságát a feladatra. Demján konkrétan a „Spéder Zoltán vezette konzorciumról” beszélt, és azt állította, hogy Spéder Zoltán és üzlettársai „parazitaként szívják ki” a takarékszövetkezeti szektor erőforrásait. A Takarékbank válaszában úgy vélekedett: teljesültek az integráció céljai, “a szektort sikerült megtisztítani a (\"Demján-féle\") OTSZ regnálása alatti évek visszaéléseitől, az elmúlt évtizedek csalárd csődjeitől, a szabálytalanul, az ügyfelek pénzével felelőtlenül gazdálkodó takarékoktól”. 2016 júniusában Orbán miniszterelnök személyesen lépett fel az ügyben, és Demján kérésének megfelelően, az átalakítás irányítására kormánybiztost nevezett ki, miközben Spéder ellen lejáratókampány indult a kormánypárti sajtóban. Demján az események után azt állította: ha nem lép közbe, akkor Spéder Zoltán további 80-100 milliárd forint jövedelmet vont volna ki a takarékszövetkezetekből. A szakítás hatására személycserékre is sor került a Takarékbank és a Szövetkezeti Hiteintézetek Integrációs Szervezete élén, ahol addig számos Spéder-közeli bankár ült. Az ügy Spéder teljes bukásával zárult, a bankár 2016. októberében eladta minden FHB-részesedését, és le is mondott a vállalat irányításáról 7,5 milliárd forintért. Jelenleg is több nyomozás folyik az FHB ügybén, pl. azzal kapcsolatban, hogyan szerzett az FHB befolyást a Magyar Postánál. 

 


 
 

Forrás:

http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/27_Ligeti_Miklos.pdf

http://pestisracok.hu/hatalmas-botrany-kerekedett-takarekszovetkezeti-integracio-korul/

http://hvg.hu/gazdasag/20160616_Orban_lefejezi_a_takarekszovetkezeti_integraciot 


Találatok/oldal: Listázási sorrend: