K-Monitor Adatbázis

2021. június 6-án, nem sokkal dél előtt Schadl Györgyöt telefonon hívták. A vonal másik végén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik oktatója volt. Előbb közel négy percig magánjellegű dolgokról folyt a beszélgetés, majd a végrehajtói kar akkori elnöke témát váltott.

A tisztviselő az egykori Emberi Erőforrások Minisztériumának sportállamtitkárságán dolgozott és úgy döntött sportpályázatok sorsáról, hogy közben – a vád szerint – engedte magát megvesztegetni.

Letöltendő börtönbüntetésért küzd az ügyészség a tavaly ősszel felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Ódor Ferenc volt fideszes országgyűlési képviselő és társa vesztegetési ügyében.

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján. Mielőtt végképp a feledés homálya borítaná be e sajátosan magyar eredeti tőkefelhalmozás történetét, szögezzük le: jó okunk van azt gondolni, hogy a miniszterelnök vejének vagyona az Elios Zrt. közvilágítás-korszerűsítési projektjei kapcsán a bűnszervezeti elkövetés jegyeit is magán hordozó költségvetési csalás és egyéb bűncselekmények sorozata segítségével növekedett. Az pedig, hogy ezt a nyilvánvalónak látszó bűncselekményt nem derítették fel, és az elkövetők egyikét sem vonták felelősségre, kizárólag annak köszönhető, hogy a nyomozást végző Nemzeti Nyomozó Iroda szabotálta a nyomozást, az eljárást irányító és felügyelő Pest Megyei Főügyészség pedig asszisztált ehhez, ami nehezen minősíthető másnak, mint hivatali visszaélésnek és bűnpártolásnak. Az alábbi hosszú cikkben ezt a három állítást fogom igazolni.[2]