K-Monitor Adatbázis

Az alábbiakban három dolgot bizonyítunk. Egyfelől, hogy a Tiborcz István „zsebeként” azonosított Hornung Áronhoz majd’ 55 milliárd forintnyi osztalékjövedelem folyt be az elmúlt években – nemcsak a topmilliárdos Jellinek Dániel, hanem Balázs Attila térkő- és kavicskirály környékéről is. Másrészt, hogy ezzel a forrással együtt már legalább 427 milliárd állami vagy baráti pénz mozdult meg Magyarországon a Tiborcz-kör üzleti előmenetele érdekében. Igazoljuk továbbá, hogy a miniszterelnök veje és csapata – a cikkünk előző részében bemutatott 36 luxusingatlan-projekt mellé – ágazatokon átívelő vállalatbirodalmat épített (benne pénzpiaci, szállítmányozási, vasbetongyártó, napelemparkos, hulladékgazdálkodási, informatikai, szépségipari érdekeltségekkel).

Elképesztő vagyonfelhalmozási hajrát bonyolít a választások előtti utolsó hetekben Tiborcz István. A 2013-ig Simicska Lajos árnyékában, majd átláthatatlan cégek rejtekében működő vállalkozó bő négy éve építi önálló üzleti karakterét és a BDPST-márkát. Nemrég még eseményszámba ment, hogy megvett egy-egy régi házat, szállodának való ingatlant, a minap viszont már bankpiaci szereplővé avanzsált a NER-elitet és Gattyán Györgyöt kiszolgáló Gránit bekebelezésével – frissen szerzett alapkezelője pedig 460 milliárd (!) forintnyi befektetést menedzsel.

A Bayer Construct magyar tulajdonú vállalatcsoport, de alegységeiben fel-feltűnik a francia csúcsarisztokrácia is. A cég elnöke, Balázs Attila közel két évtizede üzletemberkedik, jellemzően a piacról él, tehát nagyon nem hasonlít a gázszerelői referenciákkal a semmiből érkező közbeszerzés-specialistákra. Ám most kijött a fényre: először balatoni kikötőt vásárolt közösen a Tiborcz-leágazásként elhíresült Appeninn Nyrt.-vel, majd e tőzsdei holdingba is beszállt a kormányfő veje mellé – úgy ráadásul, hogy részvénycsomagját Mészáros Lőrinc köreitől szerezte. Vagyis különösen alkalmassá vált a közvetlen kormányzati támogatások, illetve a tízmilliárdos állami fejlesztési hitelek lehívására. Balázs Attila mindaddig készségesen válaszolt kérdéseinkre, amíg nem hoztuk szóba – az Appeninnből egyébként kiszállni készülő – Tiborcz Istvánt. Ott hangnemet váltott, és leszögezte: „Amit maguk csinálnak, rossz, amit mi, az jó, hiszen értéket teremtünk. Ha tud szépen kérdezni, folytathatjuk a beszélgetést.”

Az Erdoğan–Orbán-tengely közepén elhelyezkedő Adnan Polat török csúcsgazdagok felvonulási területévé tette Magyarországot: ő és társai immár 25 itteni érdekeltséget ellenőriznek – de ez csak a kezdet. Az isztambuli hódítók gigantikus napelempark-hálózatához ugyanaz a csapat hajtja fel a területeket, amely Tiborcz István bizalmasait is kiszolgálja. De miért engedi át a kormány külföldieknek a szoláripar tekintélyes hányadát, ha ez a stratégiai ágazat egyébként nemzeti vagy klasszikus versenypiaci keretek között is „elketyegne”?