Hogyan foglalnak teret a NER-közeli körök a Balatonnál, esetenként bírósági ítéleteken, törvényi tiltásokon, rendeleteken is átlépve, újabban ezt már nyíltan is felvállalva? A Narancs.hu cikksorozatában néhány eset felvillantása mellett a nagy nyomulás hátterével, módszereivel foglalkozunk, arra keresve a választ: hogyan jutottunk el a máig, amikor már-már a NER maga a törvény. E cikkünkben arról írunk, hogy a tavasszal átadott szántódi Balaland építtetője szerint a tó úgysem körbejárható, miért pont nekik kéne biztosítaniuk a szabad parti sétányt. A luxusberuházás ugyanis egy komplett partszakaszt elfoglalt és kerítéssel zárt el, ahova ugyan a köznép állítólag bemehet, de fürdeni, napozni nem szabad. Megnéztük, milyen az úgynevezett szabad bejutás a Balaland területére.
Közel 30 milliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatás, bő 133 milliárdnyi kormányzati „ajándékbefektetés”, majd’ 29 milliárd forint MFB-kölcsön és 151 milliárdnyi „baráti” hitel. Az elmúlt néhány évben ezek a csillagászati források repítették az Orbán Ráhel–Tiborcz István házaspárt (és társaikat) a szállodai, irodaházas szektor élére. Noha a kormányfő veje egyre több iparágban tör előre, egyértelműen a hozzá köthető luxusingatlan-fejlesztések a leglátványosabbak – és egyben a legtitkosabbak is. Csak az utóbbi hónapokban kezdett világossá válni, hogy nemcsak a BDPST Group nevű központi érdekeltségét érdemes figyelni, hanem egyes magántőkealapokat, ingatlanalapokat is. A Válasz Online most összeszedte azt a 36 projektet, amely bizonyíthatóan a Tiborcz-kör tulajdonában vagy kezelésében áll.
Lázár János építésügyi és közlekedési miniszter vágta át a szalagot az ötcsillagos tokaji Minaro Hotel MGallery szállodánál. A beruházó a NER oszlopos tagja, a Dreamland Holding.
A miniszterelnök veje 2020 elején deklaráltan azért távolodott el több turisztikai beruházástól, mert – állítólag – nem akart állami ingyenpénzek kedvezményezettje lenni. Ehhez képest 2022 végén 14 olyan kormányzat által „megtolt” csúcsprojektet találtunk, amelyet Tiborcz István saját nevére vett, vagy vele rokonítható magántőkealapokhoz, esetleg a legközvetlenebb baráti-üzleti köréhez került. Mintha a Matolcsy Ádámnál feltárt közvagyon-elvesztési gyakorlatot látnánk – csak pepitában. Természetesen nem panziócskákról, hanem négy-, ötcsillagos szállodamonstrumokról, élményközpontokról van szó, melyekre bő 61 milliárd forintot utalt ki az állam. Ez az összes úgynevezett Kisfaludy-pénz egyötöde.
Több ütemben, környezetvédelmi hatástanulmány nélkül újulhat meg a szebb napokat látott lepencei strand. Az állami milliárdokkal megtámogatott beruházó szerint nincs is ilyesmire szükség.
A majdnem 16 ezer soros kimutatás első 26 helyezettje, azaz a jelentkezők 0,16 százaléka vitte el a 2018–2020-ban lekötött szállás-, élménypark- és strandfejlesztési források – a már emlegetett 300 milliárd forint – felét. Az első nyolcvan versenyzőhöz, vagyis az igénylők fél százalékához pedig 205 milliárd forint, a teljes támogatási összeg bő kétharmada jutott. Mindez azért is szürreális, mert a kormányzat eredetileg azt kommunikálta, hogy 2030-ig fog elkölteni 300 milliárdot szálláshelyfejlesztésre, nem pedig három esztendő alatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ömlesztett Kisfaludy-listákra a strand-, fürdő- és kalandpark-fejlesztési pénzeket is felvitték, tehát egyelőre biztosan nem merült ki teljes egészében a további tíz évre szóló szálláskeret. Ám az biztos, hogy az MTÜ eddig úgy pumpálta ki a vissza nem térítendő támogatásokat a NER-kompatibilis szereplőknek, mintha nem lenne holnap. Miközben a 2019-es járványmentes évről szóló vendéglátóipari-turisztikai elemzésekből egyértelműen kiolvasható, hogy 100-200 milliárd forintból többé-kevésbé meg lehetett volna menteni a Covid-sújtotta ágazat derékhadát.
2007-ben zárt be a Dunakanyar talán legszebb fürdője, amelynek egykori medencéi egyedülállóak. Azóta pusztul a lepencei strand, az 53000 négyzetméteres területen csak lovak legelnek. Pedig évek óta szó van arról, hogy felújítják a strandot. Úgy tűnik, most talán tényleg sor kerül rá: a helyszínt ugyanis kiemelt fejlesztési területté nyilvánították.
Újra és újra kiderül, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség kiknek ad vissza nem térítendő állami támogatást százmilliós, milliárdos mértékben. Most újabb nevek kerültek napfényre.
A most már Jellinek Dániel hazai ingatlanguru cége, az Indotek Group 24 és a kormányközeli Balázs Attila által tulajdonolt Zinventive Zrt. 18,33 százalékos tulajdonában lévő Appeninn Holding Nyrt. attól a Szepesi Richárdtól vásárolt balatoni ingatlanokat tartalmazó tulajdoni részesedést, akinek anyósa, Nagy Róza hosszú évekig a bizalmasa volt Matolcsy Györgynek, az általa hajdan vezetett minisztériumban és a Magyar Nemzeti Bankban is magas pozíciót töltött be.
