K-Monitor Adatbázis

A rendszerváltás után növekedtek az egyenlőtlenségek a lakhatás területén, és ennek megfizethetősége nem javult érdemben. A lakhatási válság mélyülésének legfőbb oka a magántulajdonhoz jutás túlzott támogatása, a köztulajdonú és nonprofit formák (pl. bérlakásrendszer) súlyos alulfinanszírozottsága, valamint az, hogy a lakáspolitikai döntések jelentős része a tehetősebbeknek kedvez. Ezek a legfőbb megállapításai a 2021-es, lakhatási szegénységről szóló Habitat for Humanity jelentés harmadik fejezetének, ami a „Lakhatási közpolitikák és a lakhatás megfizethetősége az elmúlt három évtizedben” címmel jelent meg. A jelentés szerzői a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítói, Czirfusz Márton és Jelinek Csaba.

Hamarosan indul az első állami, de igazából mégsem állami szociális lakásügynökség. Az egyházi kötődésű karitatív szervezetek hatalmas lehetőséget és nehéz feladatot kapnak a nyakukba egy devizás mentőprogram farvizén: az egész országban szétszórt, több ezer lakásból álló csomagot vesznek át a lakókkal együtt. Ezzel a programmal a kormány fontos lépést tesz egy olyan irányba, aminek eddig tagadta a fontosságát. Arról azonban szokás szerint gondoskodtak, hogy a lakhatási szakterületen aktív, de kritikusabb civil szereplők ne jussanak lehetőséghez.

Magyarországon már több mint 25 ezren váltak a koronavírus-járvány áldozatává, és a legtöbbjüknél az orvosok meglévő betegséget vagy betegségeket is azonosítottak. Az alapbetegségek sok esetben súlyosbítják a koronavírus-fertőzés kimenetelét, de ez nem a Covid természetéből adódik, más akut betegség megjelenésekor is rosszabb a krónikus betegek esélye. Az alapbetegségekről kiadott hivatalos statisztikák egyfelől jól visszaadják, hogy milyen rossz a magyarok általános egészségi állapota, de arról is árulkodnak, hogy az adatfelvétel nem egységes a kórházakban.