Önmagában nem lenne baj az örvényesi nádkoronasétánnyal. Ahogy talán azzal sem, hogy az új csónakkikötőhöz 20-30 méteres szélességben öblöt kotortak, és kivágták a parti füzest. A két közvetlenül egymás mellett megvalósuló beruházás hatása azonban összeadódhat, és ezeknek, valamint az egyelőre csak távoli tervekben létező nagyszabású ingatlanfejlesztésnek a Balaton-szerte már rég pusztuló nádas, a természetes partok, közvetetten fürdővizünk, végső soron pedig megszokott balatoni nyaraink látják majd kárát.
„Na, itt a legújabb FÉL MÉTERES KILÁTÓ 217 MILLIÓÉRT, Tihany mellett, Örvényesen. A változatosság kedvéért ez egy »nádkorona« sétány, bár a zavaró nádkoronát itt is gondosan kiirtották” – így kezdi legfrissebb Facebook-posztját Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő. A politikust egy, részben a 444 korábbi cikkére hivatkozó levélben hívták a Balaton-parti településre, hogy megtekintse az Aktív turisztikai fejlesztés Örvényesen - stég, sétány és pihenőhely kialakítása projekt eredményét (már ha eredményről van szó: a Hadházy által posztolt egyik fotó szerint ez még építési terület, másrészt a beruházás adatlapja szerint a munkálatokat tavaly decemberig be kellett fejezni, ráadásul a 217 388 700 forintos támogatás utolsó részletét is folyósították már 2022. május 19-én).
November 22-én adta ki elmarasztaló jelentését az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) egy magyarországi regionális hulladékkezelési projekt uniós támogatásaival kapcsolatban. Az OLAF sem a pályázatokat, sem a projektgazdát nem nevesítette és érdeklődésünkre sem árulta el. Ugyanakkor a közleményükben leírt részletek és korábbi ismereteink alapján arra következtettünk, hogy az észak-balatoni hulladékgazdálkodási projekteket vizsgálta és találta szabályellenesnek a hivatal. Kérdésünkre az észak-balatoni rendszert működtető szervezet megerősítette, hogy valóban most vizsgálta őket az OLAF, ugyanakkor a közleményben leírtak jogosságát tagadják. Arra a kérdésünkre, hogy honnan teremtenék elő a több mint 4 milliárd forintot, ha tényleg vissza kell majd fizetni az Uniónak, nem kaptunk választ.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) mai közleménye szerint négy magyarországi hulladékkezelési projekt esetében nem a célnak és a szabályoknak megfelelően használták fel az uniós pénzeket, amelyeket a hulladékkezelés hatékonyságának a javítása és környezetbarát üzemeltetése céljából kaptak. Ezt a célt ráadásul nem is feltétlenül érték el a hulladékkezelők, ugyanis számos alkalommal ütött ki tűz ezeken a telephelyeken, amelyek veszélyes anyagok kibocsátását, súlyos légszennyezést és elviselhetetlen bűzhatást okoztak.
Miért épülnek sorra záportározók egy félsivatagban? Ráadásul homokgáttal, úgy, hogy az esővíz-elvezető csatornák sincsenek bekötve? Hát az uniós támogatás miatt. Tíz éve még minden falu játszótérre pályázott, hat éve a kilátó volt a sláger, mostanság pedig a záportározók futnak nagyot. Történet egy kétszázmilliós gödörről, amelyet a Kiskunsági Nemzeti Park területén ástak, és amelynek még érvényes vízjogi üzemeltetési engedélye sincs. Az elmúlt években legalább 14 víztározó vagy záportározó épült az alföldi Homokhátságon és környékén, ahol már három éve nem esett komolyabb eső. A tájegységet az ENSZ 2020-ban hivatalosan is félsivataggá minősítette. Ez azonban nem zavarta a települések vezetőit, akik a belvíz és a villámárvizek megelőzésére hivatkozva pályáztak uniós pénzre. A természetvédők szerint a zsombói uniós projekt több kárt okozott, mint hasznot.
Egy szakmai szervezet szerint lezüllesztik az iparágat a lazuló követelmények, a rosszul kiírt pályázatok. A kormány viszont a támogatási rendszerrel tenné vonzóvá a befektetőknek a beruházásokat. Magyarország a geotermikus energia hazája lehetne, ám a kapacitásnak legfeljebb a 10-15 százaléka hasznosul.
