K-Monitor Adatbázis

2014-ben a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank 260 milliárd forint közpénzt – teljes magyar felsőoktatás éves állami támogatásának másfélszeresét – juttatott oktatás címén az általa létrehozott Pallas Athéné alapítványoknak. Matolcsy a VS.hu-nak elmondta, saját közgazdasági képzések indítását tervezik, amelyek nem a "bukott neoliberális tanokat" hirdetik. Az alapítványok mintegy 197 milliárd forintot állampapírokba fektettek, a fennmaradó összeg elköltésével kapcsolatban azonban számos kritika érte az alapítványokat mind a költések módját (közbeszerzés hiánya, átláthatóság), mind azok tartalmát illetően. A HVG információi szerint az alapítványi kuratóriumi elnökök a havi minimálbér hétszeresét, a tagok pedig több, mint félmillió forintot kaptak havonta. Az is kiderült, hogy az MNB alapítványaiban és cégeiben vezető beosztással rendelkező személyek jelentős része álláshalmozó, tehát minimum két pozíciót tölt be párhuzamosan – Nagy Róza egykori államtitkár és jegybanki főigazgató például egyszerre öt tisztséget tudhatott magáénak az MNB alapítványi- és céghálójában. 

2016-ban Bánki Erik fideszes képviselő nyújtotta be azt a törvénymódosítási javaslatot, ami titkosította volna az MNB alapítványainak költéseit, mondván, hogy “az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét” – ennek révén az alapítványok mentesültek volna az átlátható gazdálkodás és az adatszolgáltatás követelménye alól. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a tervezetet, így a törvény módosítása nem történt meg, a gyakorlatban azonban hosszú távon mégis a kormány álláspontja érvényesült.

A Transparency International szerint az MNB által az alapítványokon keresztül véghezvitt közpénzköltés börtönbüntetéssel járó hűtlen kezelést valósíthatott meg. A TI az Alkotmánybíróságra hivatkozva bizonyította, hogy az MNB alapítványai „kétséget kizáróan közpénzzel gazdálkodnak és közfeladatot látnak el”, így 2016 április 22-én számos szerződés közzétételét sikerült elérni. Ezekből többek között kiderült: másfél év alatt több mint 3,5 milliárd forint értékben kapott megbízást az akkoriban még Mészáros Lőrinchez köthető Magyar Építő Zrt. Ezen kívül 600 millió forintot fizettek ki a Vs.hu portált és az Origo-t is kiadó New Wave Production Kft.-nek, 70 millió forintot juttattak a Matolcsy György jegybankelnökről írt Sakk és póker c. könyv szerzőjének, továbbá az alapítványok egyenként havi 750 ezer forintért megrendelték a Szemerey Tamás érdekeltségébe tartozó BanKonzult Kft.-től a „Hazai és globális gazdasági és pénzügyi trendek” c., tartalmilag azonos elemzést.

A TI álláspontja szerint a Pallas Athéné alapítványokon keresztül valójában közvetlenül az MNB költötte a közpénzt, mivel az alapítványok költéseit jóváhagyó kuratóriumokban és a működésüket ellenőrizni hivatott felügyelőbizottságokban az MNB jelenlegi és korábbi vezetői ültek. Az általuk feltételezett hűtlen kezelés úgy valósulhatott meg, hogy a jegybank vezetői megszegték a vagyonkezelési kötelezettségeiket. Mivel az MNB vezetői büntetőjogi értelemben hivatalos személyek, a történtek egyszersmind hivatali visszaélés gyanúját is keltik. Mindezért 2016-ban feljelentést tettek Polt Péter legfőbb ügyésznél, a feljelentést azonban az ügyészség el sem bírálta. 

2017-ben derült ki, hogy feltűnően sok jegybanki, illetve MNB-alapítványnál dolgozó került be a PTE Földtudományi Doktori Iskolájába, ahol éppen a Pallas Athéné Alapítványoknak köszönhetően 300 ezres ösztöndíjakat ítéltek meg a hallgatóknak. Az ösztöndíjasok között szerepelt többek között Vajda Zita, Matolcsy György második felesége, Palotai Dániel, az MNB akkori ügyvezető igazgatója és a PADOC felügyelőbizottsági tagja, illetve Kante Awa, a Matolcsy-közeli Nagy Róza lánya. 

Az MNB-alapítványokhoz több ikonikus ingatlan és nagyívű ingatlanfejlesztés köthető: így például a Postapalota, és annak felújítása, amely 2018-ban az MNB tulajdonába került, vagy az Ybl Vízház épülete, ami ma már Ybl Kreatív Ház néven működik, mint kulturális központ, illetve itt üzemel Felix néven a NER-körökben is kedvelt, Matolcsy-közeli Pintér Mátéérdekeltségébe tartozó étterem. Az MNB-alapítványok ingatlanvagyonának jelentős része – így az Andrássy úti, Pusztaszeri úti és Mátyás király úti ingatlan – Matolcsy-körhöz közeli magántőkealapokhoz vándorolt, így a 2018-ra felhalmozott, körülbelül 100 milliárdos ingatlanvagyon 2021 végére 4,5 milliárdra csökkent. 

A takarékszövetkezeti szektor átalakítását a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. tv. alapozta meg. A takarékszövetkezeti törvény preambuluma értelmében a takarékszövetkezeti szektor átalakítására azért volt szükség, mert a „szektor tőkeellátottsága alacsony, szervezettsége és szolgáltatási szintje nem megfelelő és félő, hogy jelenlegi formájában nem lesz hosszú távon működőképes”. E problémák orvoslása érdekében a takarékszövetkezeti törvény a takarékszövetkezetek további működésének feltételéül szabta az ún. Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetébe (SzHISz) történő belépést. Vagyis a takarékszövetkezetek eredetileg szerződéses, azaz a vállalkozások szabad elhatározásán alapuló integrációja helyébe kényszerintegráció lépett. A takarékszövetkezeti törvény a takarékszövetkezetek többségi tulajdonában álló Takarékbankot tette az SzHISz központi szereplőjévé. Ezzel egyidejűleg a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank tőkeemelés révén többségi tulajdont szerzett a Takarékbankban. A tranzakciót üzleti titoknak nyilvánították, ezért hivatalosan nem tudható, hogy a két állami tulajdonú befektető mennyi közpénzt költött a Takarékbank többségi tulajdonának megszerzésére, sajtóhírek szerint azonban mintegy 4-5 milliárd forintot tett ki az ügylet.

Következő lépésként az állam nyilvános, nemzetközi pályázaton értékesítette a Takarékbank többségi, állami részvénypakettjét. A privatizáció eredményeként a Takarékbank többségi részvénycsomagját a Magyar Takarék Zrt. mintegy kilenc milliárd forintért szerezte meg, amelynek tulajdonosai között megtalálható a Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozó FHB Jelzálogbank mellett a Magyar Fejlesztési Bank is. Ez az állami befektetés nyereségesnek tűnhet, hiszen nagyjából kétszer annyiért értékesítette az állam a tulajdonába került Takarékbank-részvényeket, mint amennyiért korábban megszerezte azokat. A valóságban azonban, mivel a Magyar Fejlesztési Bank a Magyar Takarék Zrt.-ben is rendelkezett tulajdonosi érdekeltséggel, kérdéses, hogy az így nyújtott egyfajta eladói kölcsön (vendor loan) mennyivel rontotta a tranzakció tényleges egyenlegét. A kormány a Takarékbank privatizációját nemzetstratégiai jelentőségű ügyletnek minősíttette, aminek következtében ez a beruházás mentesült a Gazdasági Versenyhivatal kartelleljárása alól. Az ügylet méretének jellemzésére álljon itt két adat: a takarékszövetkezetek országos fiókhálózata 1700 egységet számlál, míg Magyarország legnagyobb kereskedelmi bankjának, az OTP Banknak a magyarországi fiókhálózata 381 egységből áll.

A Takarékszövetkezeti Szövetség alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, azt sérelmezve, hogy az állam törvényi eszközökkel kiszorította a Takarékbankból, amivel megsértette a tulajdonhoz fűződő jogát. Az Alkotmánybíróság a 20/2014 (VII. 2.) AB határozatban azt állapította meg, hogy „összességében és széles összefüggés-rendszerbe” helyezve a takarékszövetkezetek tulajdonosi jogainak és vállalkozási szabadságának a korlátozása okául felhívott „közérdekre hivatkozás megalapozott” volt. A takarékszövetkezeti határozat az Alkotmánybíróság korábbi határozataitól eltérően részletes, gazdaságideológiai megállapításokat is tartalmazó gazdaságpolitikai okfejtéssel támasztja alá az alapjog-korlátozás alaptörvény-szerűségét. Különvéleményében Bragyova alkotmánybíró úgy foglalt állást: ami a takarékszövetkezetekkel történt, az „annyira [tulajdon]korlátozás, hogy már kisajátítás”, aminek eredményeként „a Takarékbank korábbi meghatározó tulajdonosai a Takarékbank ellenőrzése alatt álló, utasításához kötött, gazdasági önállóság nélküli szervezetek lettek”. Erre alapozza Bragyova alkotmánybíró azt a következtetését, miszerint a takarékszövetkezeti „törvény és módosításai aránytalanul tulajdonkorlátozók”. Kiss alkotmánybíró úgy vélte, hogy a takarékszövetkezeti törvény nem tartalmazott olyan „nyomós közérdeket, amely a […] kényszerintegrációt alaptörvény-konformmá tenné” holott szerinte a „törvényalkotót terheli a közérdekből fakadó jogkorlátozás szükségességének bizonyítása”. Ehhez képest Kiss alkotmánybíró úgy véli, hogy a „jogalkotó csupán általános jellegű, gazdaságpolitikainak tekinthető érvekkel próbálja legitimálni” a valós célját, ami feltehetően „új, állami irányítás alatt működő szervezet létrehozása, majd a privatizálás megteremtésének lehetősége” volt. A takarékszövetkezeti szektor átalakításának költségeiről nem tudunk a fent leírtaknál többet, az ügyletet a maga egészében azonban ennyi információ alapján is a közpénzek és a közhatalom magánérdekű használata egyik nyilvánvaló esetének tekintjük - írja Ligeti.

Demján Sándor, a Bankszövetség, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség és a Takarékszövetkezetekért Egyesület is kemény hangú közleményben bírálta a szövetkezeti integrációt, megkérdőjelezve az integrációt vezető FHB-Takarékbank-bankcsoport alkalmasságát a feladatra. Demján konkrétan a „Spéder Zoltán vezette konzorciumról” beszélt, és azt állította, hogy Spéder Zoltán és üzlettársai „parazitaként szívják ki” a takarékszövetkezeti szektor erőforrásait. A Takarékbank válaszában úgy vélekedett: teljesültek az integráció céljai, “a szektort sikerült megtisztítani a (\"Demján-féle\") OTSZ regnálása alatti évek visszaéléseitől, az elmúlt évtizedek csalárd csődjeitől, a szabálytalanul, az ügyfelek pénzével felelőtlenül gazdálkodó takarékoktól”. 2016 júniusában Orbán miniszterelnök személyesen lépett fel az ügyben, és Demján kérésének megfelelően, az átalakítás irányítására kormánybiztost nevezett ki, miközben Spéder ellen lejáratókampány indult a kormánypárti sajtóban. Demján az események után azt állította: ha nem lép közbe, akkor Spéder Zoltán további 80-100 milliárd forint jövedelmet vont volna ki a takarékszövetkezetekből. A szakítás hatására személycserékre is sor került a Takarékbank és a Szövetkezeti Hiteintézetek Integrációs Szervezete élén, ahol addig számos Spéder-közeli bankár ült. Az ügy Spéder teljes bukásával zárult, a bankár 2016. októberében eladta minden FHB-részesedését, és le is mondott a vállalat irányításáról 7,5 milliárd forintért. Jelenleg is több nyomozás folyik az FHB ügybén, pl. azzal kapcsolatban, hogyan szerzett az FHB befolyást a Magyar Postánál. 

Forrás:

http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/27_Ligeti_Miklos.pdf

http://pestisracok.hu/hatalmas-botrany-kerekedett-takarekszovetkezeti-integracio-korul/

http://hvg.hu/gazdasag/20160616_Orban_lefejezi_a_takarekszovetkezeti_integraciot