K-Monitor Adatbázis

A 4iG Nyrt számára a határ tényleg csak a csillagos ég

Szinte a semmiből a Magyar Telekomhoz fogható infokommunikációs céggé pumpálták fel a 4iG csoportot néhány év alatt. Ezzel teljesült a miniszterelnök régi vágya, lett magyar mobilszolgáltató (sőt annál sokkal több), még ha rettenetes áron is. Több százmilliárd forint állami közreműködéssel nyújtott hitel, kedvezményes kötvény, részvénycsere, jogszabályigazítás bevetésével jutottunk idáig. Az elemző úgy véli, a mamutcég osztalékesőt nem ígér a kisrészvényeseknek mostanában, viszont folytatódik a terjeszkedés, amit a 4iG az itthon megtermelt pénzből finanszíroz majd.

2021 közepén egy szokatlan találkozó helyszíne volt a londoni magyar nagykövetség halványsárga épülete, amely a brit főváros egyik előkelő negyedében, a Buckingham-palotától mintegy negyedórányi sétára található. A 4iG magyar informatikai cég már hónapok óta próbálkozott az Invitech nevű magyarországi távközlési vállalat felvásárlásával, de az egyeztetések elakadtak. Az Invitech tulajdonosainak – egy főként kínai állami pénzből működő befektetési alapnak – a képviselői jóval magasabb árat kértek a cégért, mint amennyit a 4iG ajánlott. Ráadásul az sem volt egyértelmű, hogy az akkor még kisebb piaci szereplőnek számító és komoly távközlési tapasztalattal nem rendelkező magyar cég képes lesz-e előteremteni a mintegy százmilliárd forintos vételárat.

Elvben nyilvános, gyakorlatilag nem az, hogy kik a magyarországi gazdálkodó szervezetek tényleges tulajdonosai. A magántőkealapok gazdáit pedig – megszegve az uniós szabályokat – fel sem kell tüntetni a listán. Ez eddig nem szúrta az EU-s hatóságok szemét.

Luxusszállodák és -apartmanok, közvetlenül a tóparton álló betonkockák, panorámás telekre felhúzott, mezőgazdasági épületként elkönyvelt nyaralók, letarolt nádasok – egyre inkább így néz ki a magyar tenger a fideszes nyomulás eredményeként.

Mintha kényszeres magántőkealap-gründolásba kezdett volna a hatalmi gazdasági elit – a Tiborcz István és Mészáros Lőrinc mögötti sor is. A NER titkos pénzcsatornáiról szóló írásunk második, záró részében majd’ mindenki szerepel, aki az elmúlt 10-12 évben különös vagy botrányos kapcsolatba került az állammal – legyen szó letelepedés-, lélegeztetőgép-, vakcina-, vérplazma- vagy vagonbizniszről. Ők most egységesen úgy érzik, szükségük van tulajdonosrejtegető-adóoptimalizáló egységekre. Offshore-ozni már nem divat, magántőkealapozni viszont szinte kötelező.

Közel egy évtizede teremtette meg magának a lehetőséget az Orbán-kabinet arra, hogy közérdekre hivatkozva nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítsen át sok milliárd forint értékű céges tranzakciókat, kizárva így az ügyletek vizsgálatából a Gazdasági Versenyhivatalt.

Miközben a benzin és a kenyér már-már luxuscikknek számít Magyarországon, van egy terület, amelyre mindig dől pénz: a kormányzati szervek technológiai fejlesztése. Az uniós közbeszerzési értesítőből derül ki, hogy a Rogán Antal felügyelete alatt álló Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) hatalmas összegű informatikai beszerzést zárt le a napokban.

Évről évre több, valamelyik NER-milliárdoshoz kötődő cég bukkan föl a legnagyobb nyereségű hazai vállalatok toplistáján. Akiknek mindig nyerniük kell, azok természetesen tavaly is nyertek.

A Vodafone megszerzése egy jól ismert taktika része az Orbán-kormány részéről, ahol sokféle eszközt bevetnek az állami, de legalábbis kormányközeli tulajdon erősítésére. Van, amikor az állam üzleti szereplőként jelenik meg, ha magyar kézbe szeretne adni egy üzletágat, máskor inkább a törvényekkel teremt olyan helyzetet, hogy nagyon ne lehessen más végeredmény, mint amit szeretne. És persze van, amikor meghúzódik a háttérben, hozzá közel álló piaci szereplőkre bízva az elvileg független üzleti döntéseket.