K-Monitor Adatbázis

Nem kell aggódnia egy kormányváltás esetén a pénzügyminiszternek, az általa vezetett egyetemi alapítványt 150 milliárddal tőkésítik fel.

A közbeszerzési értesítőben egymás után jelentek meg az arról szóló hirdetmények, hogy az egyetem több intézményfejlesztési tendere is eredménytelen lett pénzhiány miatt. A beruházásokat ugyanis az Európai Unió helyreállítási alapjából (Recovery and Resilience Facility, röviden RRF) fedezték volna, ám a kormány áprilisban úgy döntött, hogy a Magyarországra jutó RRF-pénzeknek (kb. 5800 milliárd forint) csupán a vissza nem térítendő támogatásként felvehető 43%-át (2500 milliárd forintot) kéri, és emiatt jelentősen csökkentette a felsőoktatási fejlesztésekre eredetileg megjelölt összeget.

Továbblép az 56 milliárdos forgalmat összeszedő Magno Studio Kft., ehhez komoly állami segítséget és nyomott áru telkeket kapott.

Felkerültek a kormány honlapjára a miniszterek és államtitkárok „adóbevallásai”, ezek szerint a legtöbb személyi jövedelemadót (szja) befizető – a legnagyobb jövedelmet összeszedő – miniszter Rogán Antal.

Orbán Viktor egyértelművé tette, mi vezette a közalapítványok kurátorainak kiválasztásakor: világnézeti elköteleződést várt el. Közben várhatóan újabb forrásokhoz juthatnak majd a kiszervezett intézmények.

Arról is szól a jogszabály, hogy a veszélyhelyzetben bárkinek szinte bármire lehet támogatást adni a Nemzeti Kulturális Alapból, és erről az emberi erőforrások minisztere egyedül dönt.

A kormány elindította az Egészségipari Támogatási Programot, amelynek rögtön két felelőse is lett, ám még véletlenül sem az egészségért felelős minisztérium. A programban számos cég gyakorlatilag nulla tőkével, alkalmazott nélkül milliárdos állami támogatáshoz juthatott. A Podiart Kft. pl. 2019-ben 242 milliós forgalom mellett 10,7 milliós profitot realizált, vagyis támogatásként 50 évnyi profitot kapott. Az addig 1 főt foglalkoztató a Zorinvest Kft. Budakeszin 2,9 milliárd forintos beruházást kapott, amiből 2,35 milliárd forintnyi a közpénz.

Hatalmas összeget szórnak rá a hazai egészségiparra, bár még nem tudni, hogyan, és egyáltalán minek. Közben a kórházak évek óta kénytelenek a silány, de olcsó kínai eszközöket venni, el is véreztek a hazai gyártók. Az állam a járvány alatt se magyar terméket vett, még attól a „stratégiai” cégtől sem, ahol ott voltak a honvédségi megbízottak. Az Orvostechnikai Szövetség főtitkára arról egyáltalán nincs meggyőződve, hogy érdemes lenne új cégeket és új gyárakat létrehozni (vagyis zöldmezős beruházásokba fektetni) a kapacitások növelésére. A meglévő kapacitásokon esetleg érdemes lehet fejleszteni. Az a kérdés, hogy mekkora a hazai igény, hova gyártunk majd felszereléseket, hova adjuk el azokat és mennyiért? Miközben a kormány a pénzt számolatlanul költve hordatta az eszközöket a maszkoktól a lélegeztetőgépekig Kínából, a magyar tulajdonú, debreceni, stratégiai fontosságú Dispomedicortól egyáltalán semmit sem rendelt.

A pénzügyminiszter egykori kollégiumi szobatársának cége rendesen kiveszi részét a pénzügyminiszter által reklámozott II. kerületi beruházásból, de a minisztérium Várba költöztetésén is dolgozik. Uniós támogatásokból is jut neki. Bár – a fideszes erős emberekkel társult – brikettgyára nulla bevételt hoz, megújult kastélya és rózsakertje vonzza az ifjú párokat.

Rákosfalvy Zoltán a Vajna-örökös után az ország legnagyobb kaszinókirálya, a koncessziókat pályázat nélkül szórta ki a kormány.