K-Monitor Adatbázis

A GVH nem fogja új jogköréből kifolyólag kapásból eladatni a SPAR-t Tiborcz Istvánnak, de sokan tarthatnak minimum puha beavatkozásoktól. A nagy kiskermultik is akár, ahogy a teljes élelmiszeripar, az üzemanyag-kereskedők, a telekomcégek, vagy épp a cementgyártók. A legtöbb félnivalója alighanem Bige Lászlónak van.

Újabb törvény ad muníciót az államnak, hogy megkaparintsa vagy átjátssza a klientúrájának a kiszemelt vállalkozásokat. Ebbe azt a Gazdasági Versenyhivatalt vonná be, amelynek épp az üzleti élet tisztaságán kellene őrködnie.

Akár indokolt is lehetne egy ilyen eszköz a GVH kezében, kérdés, hogy a hazai intézményi környezet képes-e megakadályozni a szabályozás visszaélésszerű használatát. Német és EU-s minta is van, de ez önmagában nem támasztja alá a jogszabály átemelésének indokoltságát.

A szakmai szervezetek riadtan tekintenek egy készülő törvényre, amely akár a nagy cégek részvényeseinek a tulajdonjogát is érintheti. Hasonló szabályokra több országban van példa, a magyar kormány viselt dolgai miatt azonban sokan attól tartanak, hogy ebből a törvényből is politikai bunkósbot lehet. A GVH szerint nincs itt semmi látnivaló, a készülő hatáskörei csak preventív célokat szolgálnak annak érdekében, hogy az erőfölényes helyzetek ne eredményezzenek további versenytorzulásokat.

A Gazdasági Versenyhivatal szerint nem voltak konkrét bizonyítékok a cikkünkben, ezért nem valószínűsíthető, hogy a kiírók vagy a Mészáros M1 Kft. jogsértést követett volna el azoknál a közbeszerzéseknél, amelyeket egy szakértő segítségével elemeztünk. Ezért úgy döntöttek, nem indítanak versenyfelügyeleti eljárást. Ugyanerre a sorsra jutott nemrég az Integritás Hatóság egy másik beadványa is, amit a rendőrség és a bíróság utasított el hasonló okokra hivatkozva. Így vélhetően már senki sem fogja érdemben vizsgálni az általunk feltárt korrupciógyanús eseteket.

A korábbi cégek egy jelentős része nem írt alá a Mol hulladékos társaságánál, a MOHU-nál. Azért nem szerződtek le, mert a MOHU ötféle kötbért követelhet, cserébe viszont nem garantál semmit. Azt sem, hogy lesz elég munka, illetve megéri velük dolgozni. A MOHU egyébként is csak többkörös tárgyalás után szerződik, amelynek része az „árlejtés”, amikor negatív liciten kell a korábbi áraik alá menniük a hulladékpiacon továbbra is dolgozni akaró cégeknek.

Összebeszélhetett partnereivel a Gazdasági Versenyhivatal gyanúja szerint a Kubut, a Topjoyt, az Apentát és a Nestea-t forgalmazó hazai cég. Ennek nyomán az üdítőket mesterségesen magas áron adhatták többek között az Aldiban, a CBA-ban, a COOP-ban és a Tescóban. A hatóság eljárást indított, a napokban összehangolt rajtaütéseket hajtottak végre az érintetteknél.

167 millió forintos büntetést kapott az Artisjus a GVH-tól, ami nagyjából az általuk korábban várt 310 milliós büntetés fele lett így végül. A magánszervezetet azért büntették sokéves eljárás végén, mert az üres digitális adathordozók árából egyfajta adóként beszedett pénzből a művészeknek visszaadott részt nem sikerült a lejátszásokkal arányosan megoldani. A nagyságrendek érzékeltetéséhez: az Artisjus a saját dolgozói bérjellegű kifizetéseire 1,7 milliárd forint felett költ évente.

Nem zavarja a versenyhivatalt az autópálya-koncessziók kiadása, de azt már nem tudhatjuk meg, hogy miért.

Közel egy évtizede teremtette meg magának a lehetőséget az Orbán-kabinet arra, hogy közérdekre hivatkozva nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítsen át sok milliárd forint értékű céges tranzakciókat, kizárva így az ügyletek vizsgálatából a Gazdasági Versenyhivatalt.