language
A cikk megjelenésének [eredeti URL-jén]() nem érhető el. Legjobb igyekezetünk szerint kerestük máshol is az interneten, de nem találtuk. Ismersz egy linket? Küldd el nekünk!

Támogasd a K-Monitor Sajtóadatbázis fenntartását, hogy a korrupciós, közpénzes cikkek ne tűnjenek el a süllyesztőben!

Dánia

Köztudomású, hogy a skandináv országokban igen alacsony a korrupció. Így Dánia is a hivatalos statisztikák szerint az első három helyezett között szokott helyet foglalni. A korrupció alacsony szintje többek között az állampolgárok közötti kis társadalmi különbségeknek, az intézményekbe vetett bizalomnak és az illegális ügyletek szigorú törvényi szabályozásának(vesztegetések különböző fajtái, pénzmosás, a könyvelést nagyon pontosan és azonnal kell végezni) tudható be.

Így sem a közvélemény, sem a hatóságok nem tartják a korrupciót a sürgősen megoldandó társadalmi problémáként számon, ezért átfogó nemzeti szabályozás sincsen.

Az állam inkább külkapcsolataiban kívánja elérni, hogy a dán vállatok semmilyen módon ne korrumpálódjanak. Nem létezik külön szerv, ami a korrupciót figyelné, szorítaná vissza.
A whistleblowing rendszer egyelőre nem honosodott meg Dániában. Az Egyesült Államokban 2002-ben lépett életbe a Sarbanes-Oxley törvény, amely lehetővé teszi a dolgozók számára, hogy bejelentést tegyenek ha belső visszaélésről szereznek tudomást. A törvény hatókörébe tartozik minden olyan nem amerikai vállalat is, melynek részvényeit jegyzik a new yorki-i tőzsdén.

Dánia oly módon érintett, hogy közel 400 amerikai cégnek van dán leányvállalata. Annak ellenére, hogy az amerikai vállalatok kikényszerítik a törvény alkalmazását, a törvénynek nincs feltétlen legitimitása. A magatartási kódex átültetésénél figyelembe kell venni egyéb tényezőket is, így a kulturális hátteret is.

A dánok idegennek érzik whistleblowingot, ez a vélekedés két okra is visszavezethető. Egyrészt, mert a munkavállalóknak igen lojálisak a munkaadóhoz (nem sérthetik a munkaadó érdekeit, nem adhatnak ki bizalmas információkat), másrészt, mert az indokolatlanul elbocsátott dolgozónak meglehetősen korlátozottak a jogai.

A lojalitással ellentétes lenne, ha a munkavállaló a tudomására jutott visszásságot valamilyen harmadik félnek kiszolgáltatná. A lojalitás oly módon is kifejeződik, hogy inkább a közvetlen vezetőt értesítik, mint a felsőbb vezetőt és így próbálják minél kevesebb ember bevonásával rendezni az ügyet. A munkavállalótól elvárt lojalitás ellentétes az anonimitással (melyet a whistleblower vonalak biztosítanak), az adatvédelemmel és a szólásszabadsággal is.

A whistleblowing rendszeréhez hasonló a Külügyminisztérium részeként létrehozott Trade Council of Denmarkban (TCD) figyelhető meg. A TCD a külföldön tevékenykedő dán cégeknek kíván segítséget nyújtani, információkat szolgáltat az adott ország korrupciós veszélyeiről és a helyi szokásokról. A vállalatok fordulhatnak csupán tanácsért, útmutatásért a TCD-hez.

ATCD-nek ismernie kell a helyi körülményeket és jogi szabályozást, de specifikus jogi tanácsadást nem nyújt. Az információk rendszerezése és átláthatósága kedvéért létrehoztak egy internetes portált www.business-anti-corruption.com címmel. Itt minden országról található egy rövid leírás és egy táblázat a főbb korrupciós kockázatokról.

A TCD a zéró-tolerancia elvét alkalmazza a korrupcióval szemben, az elvet érvényesnek tekinti a dolgozóira, a vállatokra és a fogyasztókra nézve is. A TCD óvva inti a vállatokat, hogy adjanak vagy elfogadjanak kenőpénzt, tekintet nélkül arra, hogy ez megfelel-e a helyi normáknak. A zéró-tolerancia elve implikálja, hogy a TCD azonnal cselekszik, ha korrupciós esetről szerez tudomást. A TCD alkalmazottja köteles a felettesét tájékoztatni az esetről. A szervezet nem vizsgálja ki tevékenyen az esetet, de az eset fényében nyújt a későbbiekben információt a többi vállalatnak az ország korrupciós kockázatairól.

Az alkalmazottakra ugyanúgy vonatkozik a zéró-tolerancia elve, ez elősegíti a TCD integritását és munkájukat a mindennapokban.
Amennyiben a TCD korrupciós esetről szerez tudomást, amelyben dán vállat is érintett először a titkárság elé viszik az ügyet. Ha a titkárság is úgy látja jónak, akkor a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Irodájával való konzultáció után egyéb hatóságokat is bevonnak az ügybe. A döntés meghozatalakor nem veszik figyelembe, hogy hol történt az eset és kitől származik az információ.

A dán joggal mindennemű vesztegetés ellentétes, az olyan is, ami más országokban elfogadott. Ha a stábnak ilyen esetről jut tudomása a titkárságot ugyanúgy értesíteni kell, mintha az büntethető vesztegetés lenne.