Aktuálisnak nem mondanám a történetet, de jól mutatja, hogy milyen viszonyok uralkodnak Magyarországon. Egy budapesti gimnázium tanulója voltam, néha részt vettem különféle iskolai programok szervezésében. Előfordult, hogy ehhez vásárolni kellett kisebb értékű eszközöket, alapvetően papír-írószert. Nem messze az iskolától volt is egy ilyen bolt, a diákok nagy része ott vett tollat, füzetet. Egy rajzverseny alkalmával, amelyet a diákönkormányzat szervezett, elmentem egy nagyobb tétel rajzlapért, színes ceruzáér. Miközben fizettem, panaszkodni kezdett az eladó, hogy milyen rosszul megy a bolt, rengedeg adót kell fizetnük, ha pedig számlát is kell adni, alig marad nekik valami. Az igazán meglepő ezután következett, felajánlotta, hogy írjunk a számlára magasabb árat, az iskolában úgy sem fogják firtatni, a különbséget pedig felezzük el. Ez akkor nagyon jó balhénak tűnt, bele is mentem. Persze nagyon sokat nem kaptam, egy-kétezer forint lehetett. Amikor aztán otthon elmeséltem, a szüleim hüledeztek, hogy már a gyerekek is korruptak ebben az országban. Végül jobbnak látták, ha hallgatunk a dologról, persze megtiltották, hogy többet ilyet csináljak.
Az egész onnan jutott az eszembe, hogy tavasz óta egy építőipari cégnél dolgozom, és nem telt el három hónap a munkába állásom óta, de már szembesülnom kellett egy hasonló esettel. Szegény szüleim elsápadt fejét láttam magam előtt, illetve, hogy akkor is úgy döntöttünk, jobb ha nem beszélünk a dologról.