Keleti diktatúrák oligarcháira szakosodott osztrák exminiszter repteti Mészáros Lőrincéket
Ki ne emlékezne a 2010-es választások előtti Fideszre? A mai kormánypárt – akkor még ellenzékből – napi szinten ostorozta az úgynevezett luxusbaloldalt, a hatalom korrupt offshore-lovagjait, illetve minden olyan üzleti tevékenységet, amely globális adótervezési technikákon, a végső haszonhúzó tulajdonosok elrejtésén, azaz „csaláson” alapul. Ezért sokan populistának bélyegezték Orbán Viktorékat, pedig a tényeket illetően igazuk volt. Ráadásul ilyesfajta viták a „művelt Nyugaton” is régóta elő-előtörnek, és senki sem vitatja, hogy legitim dolog előállni egy-egy kampányban a teljes átláthatóság (divatosabban: a transzparencia) igényével.
Nyolc éve meg is tanulta a nép idehaza, hogy Cipruson, Máltán, Belize-ben, a Seychelle-szigeteken és más paradicsomokban bizony úgy is lehet adóoptimalizáló vállalkozása valakinek, hogy ott sem járt soha, sőt a hivatalos cégjegyzékekben sem szerepel a neve. Mindezt jó svádájú ügyvédek és nemzetközi hálózatba szerveződött neves adótanácsadók papírozzák le a kedves megrendelőnek – aztán nagy ritkán véletlenül kiderül, hogy kik miféle vagyontárgyakat, ingatlanokat, jachtokat, földi- és légi járműveket bújtattak el offshore-érdekeltségeik mögé.