K-Monitor Adatbázis

A vállalkozó, aki saját állítása szerint apósa támogatása nélkül is ugyanott tartana, ahol most, pár év alatt építette fel szállodabirodalmát. Állami milliárdok itt, állami százmilliók ott, de Mészáros Lőrinc neve is feltűnik a nagy építkezésben.

Takargatni sem próbálják az érintettek, hogy a koronavírus, majd a háború okozta krízis leküzdésére szolgáló állami százmilliárdok Mészáros Lőrinc és Tiborcz István érdekeltségeinél futnak össze.

Berobbant a Forbes gazdaglistájára a miniszterelnök veje. Gyarapodásának kulcsa az ingatlanbiznisz, a Waberer's és a magántőkealapok, de Tiborcz a sajtóértesülések szerint ott tevékenykedik a Budapest Airport megvásárlásánál is. Orbán Ráhel férje számára a jövő is fényesnek ígérkezik.

Az alábbiakban három dolgot bizonyítunk. Egyfelől, hogy a Tiborcz István „zsebeként” azonosított Hornung Áronhoz majd’ 55 milliárd forintnyi osztalékjövedelem folyt be az elmúlt években – nemcsak a topmilliárdos Jellinek Dániel, hanem Balázs Attila térkő- és kavicskirály környékéről is. Másrészt, hogy ezzel a forrással együtt már legalább 427 milliárd állami vagy baráti pénz mozdult meg Magyarországon a Tiborcz-kör üzleti előmenetele érdekében. Igazoljuk továbbá, hogy a miniszterelnök veje és csapata – a cikkünk előző részében bemutatott 36 luxusingatlan-projekt mellé – ágazatokon átívelő vállalatbirodalmat épített (benne pénzpiaci, szállítmányozási, vasbetongyártó, napelemparkos, hulladékgazdálkodási, informatikai, szépségipari érdekeltségekkel).

Közel 30 milliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatás, bő 133 milliárdnyi kormányzati „ajándékbefektetés”, majd’ 29 milliárd forint MFB-kölcsön és 151 milliárdnyi „baráti” hitel. Az elmúlt néhány évben ezek a csillagászati források repítették az Orbán Ráhel–Tiborcz István házaspárt (és társaikat) a szállodai, irodaházas szektor élére. Noha a kormányfő veje egyre több iparágban tör előre, egyértelműen a hozzá köthető luxusingatlan-fejlesztések a leglátványosabbak – és egyben a legtitkosabbak is. Csak az utóbbi hónapokban kezdett világossá válni, hogy nemcsak a BDPST Group nevű központi érdekeltségét érdemes figyelni, hanem egyes magántőkealapokat, ingatlanalapokat is. A Válasz Online most összeszedte azt a 36 projektet, amely bizonyíthatóan a Tiborcz-kör tulajdonában vagy kezelésében áll.

A 36 Tiborcz-érdekeltség közül 14 prémium kategóriás hotel, illetve szállodafejlesztés.

A baráti magántőkealapok felhizlalása után itt az új, ingatlanalapos NER-trükk! Egy hónap elég volt arra, hogy a kormány határozatot hozzon az úgynevezett Baross Gábor Tőkeprogramról, kidolgoztassa a részletes feltételeit Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterrel, majd lebonyolítsák a pályázatot és megnevezzék a győztes ingatlanalapokat. A példátlan tempójú pénzszórás bő 150 milliárd forintnyi „ingyenkölcsön” kihelyezését jelenti, melyből közel 60 milliárdot a miniszterelnök vejéhez szorosan kapcsolódó két alapkezelő vitt el – vette észre a Válasz Online. Korábban az ugyanehhez a körhöz tartozó magántőkealap-hálózatba is belepumpáltak legalább 75 milliárdnyi tőkét, vagyis már 135 milliárdon áll a számláló. Miközben Tiborcz István az elmúlt években kétszer fogadta meg nyilvánosan, hogy eltávolítja magát az állami forrásoktól.

A rendelkezésre álló keret 40 százalékát a Diófa és Equilor Alapkezelő egy-egy alapja nyerte.

A Fidesz-kormányzás egyik legnagyobb kérdése, hogy milyen forrásból töltik fel azokat a magántőkealapokat, amelyek a NER-felépítményt tartják. Kínálkozna a nyers válasz: „hát abból, amit a lovagok hazavisznek a tenderekből”. Csakhogy ezekben a titkos zsákokban sokkal több milliárd van, mint amennyit úgymond el lehet lopni. Akkor honnan jön a pénz? Kínából, Oroszországból, a kipcsakoktól? Nem egészen. A megfejtés az, hogy nálunk a „magán” előtagú tőkealapokat is részben a magyar állam pumpálja nagyra. Két részben dolgozzuk fel, hogyan. Az elsőben alább kormányzati dokumentumokkal igazoljuk, hogy már legalább 541 milliárd közforint mozdult meg a kiválasztottak felé (javarészt a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül) – de vannak arra utaló nyomok, hogy a kiáramlás nagyságrendje még sokkolóbb. Némi cinizmussal azt mondhatnánk: akár külön „Tiborczék”- és „Mészárosék”-sor is lehetne a magyar állam költségvetésében. Mindenkinek egyszerűbb lenne az élete.

Ha piaci logika alapján nem megy, a bankoknál bevált technikákkal próbálja a külföldi szereplők egy részének kiszorításával nemzeti kézbe venni a kormány a biztosítási piac felét.