A szintén uniós támogatás segítségével épített vízágyas tehénistállók után most újabb fejlesztés lesz Mezőhegyesen. A tangazdaságban ezúttal a vetőmagüzemet bővítik egy mezőgazdasági terménytisztítóval és -szárítóval 2 milliárd forintból. A projekt felét az Európai Unió fizeti. Az uniós támogatást akkor kapta a Ménesbirtok, amikor még állami tulajdonban volt. Később viszont a kormány odaajándékozta a Jövő Nemzedék Földje Alapítványnak, amit Lázár János építési miniszter vezet.
Lázár János szereti a tettek emberének mutatni magát. Ezt tette közvetlenül első politikai bukása után 2018 októberében, amikor vidéki száműzetése részeként a Békés megyei Mezőhegyesre érkezett, ahol a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. kormánybiztosa lett. Első munkanapján hitvallásszerűen úgy fogalmazott: „Szeretném megmutatni, hogy nemcsak beszélni tudok az ország ügyeiről, nemcsak beszélni tudok kormányinfókon a kormányzat működéséről, hanem amiről beszélek az országgal kapcsolatban, azt meg is tudom valósítani. Jó kihívásnak is tartom ezt a lehetőséget, hogy bebizonyítsam, nemcsak beszélni, de cselekedni is tudni kell. Szeretnék ennek a vállalatnak jó tulajdonosa lenni.”
Miközben rengeteg beruházást elhalasztott a kormány, a Lázár János által vezetett Jövő Nemzedék Földje Alapítványnak ajándékozott tangazdaság tovább fejlődik. Most épp két új istállót építenek vemhes tehenek és növendék állatok részére nettó 3,3 milliárd forintért. Lesz napelem-rendszer és silófermentáló, sőt, még vízágyakkal is kényeztetik a teheneket. A beruházás 1,2 milliárd forint EU-s támogatást kapott, amit a Ménesbirtok még állami cégként nyert el.
Fideszes polgármesterek és parlamenti képviselők is lázadoznak kastélyai elvétele ellen. Hol saját indíttatásból, hol pedig a helyi civilek nyomására.
Az új földesurak még az ugyancsak a háború okozta gazdasági visszaesés és üzemanyag-drágulás idején is nyerni tudnak. Jól jár, aki az állami földárveréseken birtokhoz jutott, és azon gabonát termeszt.
Látványos fedősztorit kerekített Lázár János ahhoz, hogy a kormánnyal szimpatizáló üzleti körök újabb két ágazatot maguk alá gyűrhessenek: az élelmiszergyártást és a kiskereskedelmet. A vidékieknek a frissen beígért gigászi pénzek helyett egyelőre inkább dráguló ennivalóra és szűkülő választékra van kilátásuk.
