A szerzők között van némi pánik, de a legtöbben kivárnak, miután a Libri Csoport majdnem százszázalékos tulajdonosa lesz a kormány janicsárképzőjenként is emlegetett Mathias Corvinus Collegium. Kérdés, hogy a NER számára csak üzlet, vagy a kultúrharc része lesz a Libri-univerzum megszerzése? Ha az utóbbi, akkor tovább szűkítheti a NER-en kívüli szellemi világot, ha cenzúrázni nem is fogja tudni.
A határon túli magyar közösségeket rengeteg, évről évre növekvő mennyiségű magyar közpénz célozza 2010 óta. Az összegek jelentős része valós és fontos feladatokat végző szervezetek költségvetését gyarapítja, ugyanakkor az egész rendszer elválaszthatatlan a helyi fideszes klientúraépítéstől. Mindezt a pénzosztás átláthatatlansága, a költségek állandó sokszorozódása és a támogatások odaítélésének különös módjai támogatják, a dolog pedig már a szlovák kormány szemét is csípi. Cikksorozatunkban a dél-szlovákiai magyar közpénzek egy nagyobb szeletét – lévén a teljes kép feltárása a transzparencia hiánya miatt esélytelen – és a pénzmozgás politikai következményeit mutatjuk be.
Sorban írják alá az egyetemeket fenntartó alapítványok vezetői a kormánnyal kötött, a következő parlamenti cikluson is túlnyúló finanszírozási megállapodásokat, és nem épp úgy, ahogy szerették volna.
Az SZFE új vezetőinek adnának három értékes budai ingatlant, köztük a Színházi Intézetet is. A Magyar Színházi Társaság azt kéri, ne szavazzák meg a törvényjavaslatot.
L. Simon László személyében politikai kinevezett kerül a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói székébe, miután az egykori államtitkár egy súlyos bukás után 2021-re a múzeumügybe kapaszkodva tért vissza a politikába.
Újító gondolatok helyett központosítás – így összegezhető L. Simon Lászlónak a Nemzeti Múzeum vezetésére beadott pályázata, amelynek tanúsága szerint főleg a harmincas évek újraértékelése vonzza.
Személyes, presztízs- és hatalmi okokból rázta össze a múzeumi szférát a hatalom, miközben a gigantikus épületek és a lenyúlás vonzóbbak számára, mint a tartalom.