K-Monitor Adatbázis

Közel egy évtizede teremtette meg magának a lehetőséget az Orbán-kabinet arra, hogy közérdekre hivatkozva nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítsen át sok milliárd forint értékű céges tranzakciókat, kizárva így az ügyletek vizsgálatából a Gazdasági Versenyhivatalt.

Emlékeznek, miről szólt az 1990-es évek jobboldali nyilvánossága? Mi volt az egyik legtöbbet hangoztatott politikai-gazdasági axióma? Az, hogy a rendszerváltás környéki „spontán” és egyéb privatizációs gyakorlatok során a kommunisták gazdasági befolyássá mentették át politikai hatalmukat. Hogy az állampárti apparátus széthordta az országot, hazavitte a nemzeti vagyon tetemes részét. A megvádoltak erre általában úgy válaszoltak: nem kell olyan szigorúnak lenni, ez nem volt ab ovo gazemberség, hiszen „a gazdasági erőcsoportok jelenléte és versenye nem csupán a piacgazdaság természetes velejárója, hanem egyben a demokrácia egyik feltétele is”.

Öt éve él a jogszabály, amellyel a kormány elvette a lehetőségét annak, hogy versenyszabályok miatt esetleg meghiúsuljon a nagy Fidesz-barát média-összefonódás. Eddig sem volt hiány nemzetstratégiai jelentőségre és közérdekre való hivatkozásban, ha olyan ügyletről volt szó, amit a kormány bármi áron keresztül akart vinni. Végignéztük ezeket, és bár van köztük pár meredek, a mostani testhosszal veri őket.