K-Monitor Adatbázis

Nagy magyar kormánydelegáció utazott Üzbegisztánba, hogy együttműködésről tárgyaljanak, ekkor alapították meg az Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központot. A brutális infláció, a járvány és egy elszabaduló élelmezési krízis miatt az üzbég kormánynak egyre égetőbb feladat, hogy javítsák valahogyan a mezőgazdaság teljesítményét, a magyar vezetők pedig azt remélik, hogy az itteni cégek kapnak majd jobb üzleti lehetőségeket a közép-ázsiai államban, ha most segítenek. Az eddigi tapasztalatok alapján mérget erre azért nem vennénk.

Ahogy arról többször, több helyen, több szempontból körbejárva beszámoltunk: belevágunk Magyarország várhatóan messze legdrágább vasútépítésébe, a Budapest–Kelebia-vonal kétvágányúsításába és felújításába 750 milliárd forintért. Az egész gigaprojekttel persze több probléma is akadt már az elejétől fogva, például, hogy a két város között egyetlen nagyvárost se érint a felújítás, ráadásul érthetetlenül drágán akarjuk megépíteni, pedig még csak egy árva folyó vagy domb sincs a környéken, de még az a cél sem nagyon áll, hogy miután a kínai Cosco cég megszerezte a pireuszi kikötőt, a mi vasútfelújításunknak is köszönhetően Pireuszból gyorsabban jussanak el az áruk Kelet-Közép-Európába, hiszen maga a cég mondta, hogy nagyjából mindegy nekik. Varga Mihály még bedobott egy mentést: azért kell, hogy megvámolhassuk a kínaiakat.

A belgrádi vaspálya építésénél másodlagos szempont a gazdaságosság. A megtérülést is magába foglaló tanulmányt titkosították.

Varga Mihály szerint Magyarországnak azért éri meg a Budapest és Belgrád közti, 750 milliárd forintos vasúti beruházás, mert ennek köszönhetően mi lehetünk a kínaiak európai vámközpontja. A vámbevételek pedig jelentősen megdobhatják a magyar költségvetést. Megnéztük, hogy az elérhető adatok alapján mennyi pluszpénzre számíthatunk a kínai vámból. Nem valami sokra.