K-Monitor Adatbázis

A magyar kormány 2001-ben döntött a NATO csatlakozás után időszerűvé vált harcászati repülő erők fejlesztéséről. Sokáig az Egyesült Államok F 16-os vadászrepülők bérbeadásáról szóló ajánlata tűnt biztos befutónak, azonban a nemzetbiztonsági kabinet 2001. szeptember 10-én tartott ülésén Orbán Viktor miniszterelnök a várakozásokkal ellentétben a svéd Saab, valamint a vállalatban 20%-os részesedéssel rendelkező brit BAE Systems hadiipari konszern svéd gyártmányú Gripen vadászgépek bérbeadására vonatkozó ajánlatát hirdette ki a tender győzteseként. A magyar állam és az Egyesült Államok között kialakuló diplomáciai affér mellett megindult a máig tartó találgatás a Gripen-gépek megvásárlásának tényleges indokairól.

Szakmai szempont ból a Gripen gépekkel kapcsolatos legfőbb kritika az volt, hogy azok alkalmatlanok a NATO hadműveleteiben való részvételre. A Medgyessy-kormány először megpróbált kihátrálni a szerződésből, végül 2003 februárjában mégis inkább a szerződés módosításáról döntött: a magyar állam 108 milliárd forint helyett 210 milliárdot fizetett 14, a tervezetteknél újabb típusú, NATO-műveletekre is alkalmas vadászgépért, amelyek egyúttal magyar tulajdonba is kerültek.

A döntésbe sokak szerint nem csak harcászati, de gazdasági szempontok is közrejátszottak: a Saab/Gripen csoport vállalta, hogy ellentételezésként a szerződés értékének 110%-át fordítja Magyarországon beruházásra és exportbővítésre. Ezt a kötelezettségét 2008-ra teljesítette is, még a 2015-ös határidő előtt. Az érintett cégek és a teljesítések részleteinek nyilvánossága azonban egyelőre vita tárgyát képezi. Az Origo internetes hírportál munkatársa a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) támogatásával indított és nyert pert a gazdasági tárcával szemben annak érdekében, hogy kiadják a teljesítésben résztvevő cégek listáját és a befektetések adatait, azonban szerintük a Minisztérium nem tett eleget az ítélet végrehajtásának.

A repülőgéptender akkor került újra a figyelem középpontjába, amikor 2007-ben Svédországban nyomozás indult a magyar, cseh, és dél-afrikai Gripen-vásárlásokkal kapcsolatban felmerült esetleges korrupció gyanúja miatt. Ekkor került előtérbe az osztrák fegyverlobbista, Alfons Mensdorff-Pouilly gróf, aki a vádak szerint több mint 10 millió fontnyi kenőpénzt fizetett ki a BAE kijárójaként közép-kelet-európai (magyar, cseh, osztrák) kormányok tisztviselőinek annak érdekében, hogy azok vadászgép-tendereik elbírálása során a Gripeneket részesítsék előnyben. Magyarországon a svéd nyomozás megindulta után, 2007 nyarán állítottak fel parlamenti vizsgálóbizottságot, azonban a vizsgálatok eredményét nem hozták nyilvánosságra.

Amerikai kormányszervek és a brit SFO (Serious Freud Office - súlyos, nagy értékű csalások vizsgálatával foglalkozó hatóság) részéről is vizsgálat indult a BAE Systems ügyében. Ennek következtében az SFO 2009 októberében a büntetőeljárás megkezdését indítványozta a vállalat ellen, Mensdorff-Pouilly ellen pedig 2010. január végén vádat emeltek, melyet egy hét után visszavontak, miután a cég a bíróságon kívüli megegyezés érdekében jelentős összegű pénzbírság kifizetéséről szóló vádalkut kötött. Az indoklás szerint a BAE felelősséget vállalt bizonyos súlyos kihágásaiért, azonban a döntést bírósági úton megtámadni készülő brit szervezetek – a Corner House nevű civil szervezet és a Fegyverkereskedelem Elleni Kampány (Campaign Against the Arms Trade, CAAT) – szerint mindössze kevésbé jelentős összegű könyvelési szabálytalanságokat ismert be a vállalat.

A magyarországi Gripen-vásárlás körülményei:

Szabó M. István: Gripmadártörténet - visszapillantás a vadászgéptenderre (Magyar Narancs XVII. évf. 44. szám - 2005-11-03)

Dr. Gergely Zsófia: "Behálóztak mindent" - a Gripen-sztori (Origo, 2007. 10. 30.)

Nemzetközi nyomozás – a magyar szálak:

Rajnai Attila: Hasított légtér - Alfons Mensdorff-Pouilly és a Gripen Magyarországon (Élet és Irodalom, LII. évf. 28. szám, 2009. július 10.)

Kenőpénzzel tankolják a vadászgépeket? (Népszabadság, 2007. június 8.)

Földvári Zsuzsa, Tömöry Ákos: Magyar potentátok az osztrák Gripen-vizsgálatban (HVG, 2009. július 30.)

Papp László Tamás: Gripen-botrány: idehaza miért hallgatnak? (HVG, 2009. március 13.)

Nemzetközi nyomozás – a gróf és a BAE Systems:

Földvári Zsuzsa: Mit tudhatott Mensdorff, hogy a BAe konszern 87 milliárd forintot fizetett? (HVG, 2010. február 08.)

David Leigh, Rob Evans – The BAE files – A The Guardian brit napilap munkatársainak oknyomozó riportjai a BAE Systems kétes ügyeivel kapcsolatban

Figyelő: „A PB-sztori valójában már az 1997-es betétesi roham előtt elkezdődött, amikor a megtakarítók egy része elveszítette bizalmát, és kiváltotta postabanki betétjét. Nyilván azt látták, amit nem láttak. A Princz Gábor vezette hitelintézet megalakulásától kezdve dinamikusan növekedett, miközben gazdálkodásáról mindvégig csak homályos információk kerültek napvilágra. A bank pénzügyi mutatói átláthatatlanok voltak, a legtöbb esetben csak öszszevont számok, százalékos adatok „írták le” a pénzintézet eredményeit. A PB olyannyira bennfentesen m űködött, hogy azt még a banki pénzügyekben igencsak jártas szakemberek sem voltak képesek átlátni, kivéve természetesen a PB vezetését.

A probléma elsősorban abban állt, hogy a növekedés a leg szebb időkben is csak bicebóca módján valósult meg: a mérlegfőösszeg nőtt, a tőkeellátottság viszont változatlan maradt, a céltartalék-képzés nem volt elegendő, miközben a bank renoméját több kétes tranzakció is beárnyékolta. A rossz hitelportfóliót nem számolták fel, hanem befektetésekké, majd pedig befektetéscsomagokká alakították, amelyek sok esetben azonban már más "befektetők" kezében landoltak, ki tudja, milyen áron.

A rések egyre tágultak a bank életében, amit előbb-utóbb csak állami garanciavállalásokkal tudtak betömni. Akkoriban politikusok és bankszakemberek egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy a bank (látszólagos) stabilitásának fenntartása nem csak a PB-nek, hanem az államnak is az érdekében állt, mivel a Postabank "bedőlése" vélhetően a teljes magyar pénzintézeti rendszert megremegtette volna. A "banki restaurálás" másik lehetőségét egy külföldi szakmai befektető bevonása jelenthette volna, ez azonban elmaradt. A tüzet végül a PB 1997-es februári – a bankról keringő rossz hírek nyomán támadt – betétesi rohamot követő 22 milliárdos kormányzati garanciavállalás "fojtotta el", később azonban ez is kevésnek bizonyult: 1998-ra az akkori becslések szerint mintegy 100 milliárd forintos tőkehiány keletkezett, ami megalapozta a Princz-garnitúra eltávolítását a bank éléről.

Az új vezetés az állammal karöltve előbb az alaptőke leszállításáról, majd annak felemeléséről döntött, a tranzakciók során a Fidesz-kormány 152 milliárd forintot ölt az adófizetők pénzéből a PB konszolidálásába. A helyreállítás költségeit később több ponton támadták, mondván "túlkonszolidálás" történt. Tarafás Imrének, az ÁPTF elnökeként akkoriban tett kijelentése szerint például elegendő lett volna 92 milliárd forint is.”

Forrás: Figyelő: Medvevadászat

Kapcsolódó cikkek:

A Postabank-ügy:

ÉS: Bank Bán I., II., III., IV.
Vajda Éva, Ószabó Attila és Siposs Zoltán riportsorozata az Élet és Irodalomban. Az egyik legalaposabb elemzés. (1998-4-10), (1998-8-7), (1998-11-6), (1999-6-18)

Figyelő: A POSTABANK ÁLLAMI KONSZOLIDÁCIÓJA – Felemelő érzés
Válságmenedzsment még a Princz érában – Csabai Károly írása. (1998-4-1)

Figyelő: A POSTABANK KONSZOLIDÁLÁSA – Csontvázak
Csabai Károly – Kertész györgy (1998-11-25)

Figyelő: TARAFÁS IMRE A POSTABANKRÓL – Írott szabályok szerint
Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet akkori elnöke a bank működéséről és a felügyelet intézkedéseiről. (1998-12-21)

Figyelő: VITA A POSTABANK KONSZOLIDÁLÁSÁRÓL – Többes szám
Csabai Károly írása a túlkonszolidálás vádjáról. (1999-2-24)

Index: Igazi-e a KEHI-jelentés a Postabank túlkonszolidálásáról?
Az index írása a stop.hu-n megjelent állítólagos KEHI-jelentésről. (2006-2-5)

A Könyvizsgáló-szál:

Figyelő: A DELOITTE&TOUCHE A POSTABANKRÓL – Nagy hamisok
Csabai Károly és Kurucz Adrienne a Deloitte felelőségéről. (1999-3-17)

Figyelő: Per a Postabank könyvvizsgálói ellen – Keresetlen szavak
Az állam pere a Deloitte, az Arthur Andersen és a Prudentia ellen – Szép Ildikó összefoglalója. (2001-1-18)

Index: Titokban döntöttek a Postabank mellékperében
A legutóbbi ítélet az ügyben. (2007-3-2)

A Postabank-per:

Magyar Narancs: A Postabank-per első napjai: Intro
Bogár Zsolt beszámolója a Postabank-per elejéről. (2004-12-2)

Magyar Narancs: Védirat
Várhegyi Éva publicisztikája a Princz-vádiratról. (2004-12-16)

Magyar Narancs: A Postabank-per: Felszíni fejtés
Bogár Zsolt a Postabank-per 2004. decemberi szakaszáról. (2005-1-13)

NOL: Felmentették Princz Gábort és hat vádlott-társát
A felmentésről szóló MTI-hír a NOL-on. (2006-7-11)

Index: Princz Gábor másodfokon bűnös (2008-1-10)
Hanyag kezelés vétsége miatt pénzbírságra ítélték a vádlottatk többségét.

Index - tegnapi újság: 1998. 07. 23: Orbánék kirúgják Princz Gábort a Postabanktól (2008-7-23)
Az index felidézi a Postabank és egykori vezetőjének emelkedését, illetve bukását.

Index: Princz Gábort 3,6 millió forintra büntették (2009-2-11)
A Legfelsőbb Bíróság jogerősen 3,6 millió Forintra büntette Princz Gábort -az Index összefoglalója.

Könyv:

Várhegyi Éva: Túlélőművészek, in: Bankvilág Magyarországon. Helikon, 2002, 87-113. oldal (A Postabank és a Reálbank története)

Dr. Kende Péter: Bank Bianco. A Posta Bank és Princz Gábor (1999)

Lengyel László: Pénz Herceg, in: Írások a korrupcióról. Helikon – Korridor, 1998.
Lengyel László esszéje a Princz-jelenségről.