Darvas Béla címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora, az OTKA Bizottság és több doktori iskola tagja, az Élet és Irodalom rendszeres szerzője. Az MTA, majd a VM egyik intézetének kutatójaként többször szembekerült a genetikailag módosított haszonnövények fajtatulajdonosaival és más gazdasági, politikai és tudományos hatalmasságokkal. Rendszeresen bírálja a Magyar Tudományos Akadémiát, még az is előfordult hogy rágalmazási pert indított ellene egy akadémikus.
Az lett volna a legszerencsésebb, ha az alaptörvényben az állna, hogy Magyarország kormánya garantálja a tudományos kutató- és művészeti alkotómunka szabadságát, és nem neveznének meg külön testületeket – véli a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia lemondott ügyvezető elnöke.
Balla László (A közhaszontalanság Akadémiája, május 3.) részben velem vitatkozva fejtette ki véleményét, és miközben az akadémikusválasztás szellemi korrupciókba fulladására felhozott példáival és értékelésével a legmesszebbmenőkig egyetértek, a tudomány mibenlétére tett megállapításaival vitatkoznom kell.
A háromévenkénti akadémiai tagválasztást rendszerint felhördülés követi. Más az MTA tudományos osztályainak a megítélése, mint a hazai vagy nemzetközi szakmai közvéleményé.
