K-Monitor Adatbázis

A miniszterelnök veje 2020 elején deklaráltan azért távolodott el több turisztikai beruházástól, mert – állítólag – nem akart állami ingyenpénzek kedvezményezettje lenni. Ehhez képest 2022 végén 14 olyan kormányzat által „megtolt” csúcsprojektet találtunk, amelyet Tiborcz István saját nevére vett, vagy vele rokonítható magántőkealapokhoz, esetleg a legközvetlenebb baráti-üzleti köréhez került. Mintha a Matolcsy Ádámnál feltárt közvagyon-elvesztési gyakorlatot látnánk – csak pepitában. Természetesen nem panziócskákról, hanem négy-, ötcsillagos szállodamonstrumokról, élményközpontokról van szó, melyekre bő 61 milliárd forintot utalt ki az állam. Ez az összes úgynevezett Kisfaludy-pénz egyötöde.

Bár a kormányfő vejének papíron nincs olyan érdekeltsége, amelybe ömlenének az állami források, mégsem apad ki soha a kasszája. Sőt: az elmúlt egy évben megduplázta exkluzív ingatlanjai, hoteljei számát. A kisgömböcprojekt Tiborcz Istvánék Marbellára költözésével sem állt le, és feltűnő, hogy az üzletember majd’ mindig a legnagyobb magyar közpénz-felhasználókba botlik a piacon. Vagy tőlük vesz, vagy nekik értékesít épületeket, esetleg épp együtt hasznosítanak egy-egy palotát – most épp Jászai Gellérttel közös budai villáját vettük észre. Tiborcz legjelentősebb partnere természetesen Mészáros Lőrinc, aki amellett, hogy szállodákat ad át neki, bankjai révén kölcsönökkel is elhalmozza. A 60 milliárd forintos adósságállományának 92 százaléka „felcsúti” hitelekből áll.

A majdnem 16 ezer soros kimutatás első 26 helyezettje, azaz a jelentkezők 0,16 százaléka vitte el a 2018–2020-ban lekötött szállás-, élménypark- és strandfejlesztési források – a már emlegetett 300 milliárd forint – felét. Az első nyolcvan versenyzőhöz, vagyis az igénylők fél százalékához pedig 205 milliárd forint, a teljes támogatási összeg bő kétharmada jutott. Mindez azért is szürreális, mert a kormányzat eredetileg azt kommunikálta, hogy 2030-ig fog elkölteni 300 milliárdot szálláshelyfejlesztésre, nem pedig három esztendő alatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ömlesztett Kisfaludy-listákra a strand-, fürdő- és kalandpark-fejlesztési pénzeket is felvitték, tehát egyelőre biztosan nem merült ki teljes egészében a további tíz évre szóló szálláskeret. Ám az biztos, hogy az MTÜ eddig úgy pumpálta ki a vissza nem térítendő támogatásokat a NER-kompatibilis szereplőknek, mintha nem lenne holnap. Miközben a 2019-es járványmentes évről szóló vendéglátóipari-turisztikai elemzésekből egyértelműen kiolvasható, hogy 100-200 milliárd forintból többé-kevésbé meg lehetett volna menteni a Covid-sújtotta ágazat derékhadát.

Noha idén a világjárvány miatt szeptemberre halasztották a május végi mérlegleadási határidőt, azért a közpénzfelhasználásra optimalizált nagy építőipari cégek zöme már vallott a tavalyi eredményeiről. Ezzel az is dokumentálhatóvá vált, hogy mire jutottak a Simicska Lajos kiesése utáni első öt évben az őt pótolni hivatott „nemzeti nagytőkések”, azaz Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Garancsi István, illetve azok a mogulok, akiket Tiborcz Istvánhoz szokás kapcsolni. Dokumentáltuk is.

A május végi mérlegleadási határidő után visszatérően végigböngésszük a „nemzeti nagytőkét” megjelenítő cégek éves beszámolóit. Már Heti Válasz-korunkban is ezt tettük, a hagyomány pedig kötelez. Annál inkább, mert nem érzések, benyomások, hanem egzakt pénzügyi adatok alapján szeretünk válaszolni olyasfajta kérdésekre, hogy van-e rendszerszintű korrupció a jelen Magyarországán.