K-Monitor Adatbázis

A GVH nem fogja új jogköréből kifolyólag kapásból eladatni a SPAR-t Tiborcz Istvánnak, de sokan tarthatnak minimum puha beavatkozásoktól. A nagy kiskermultik is akár, ahogy a teljes élelmiszeripar, az üzemanyag-kereskedők, a telekomcégek, vagy épp a cementgyártók. A legtöbb félnivalója alighanem Bige Lászlónak van.

Újabb törvény ad muníciót az államnak, hogy megkaparintsa vagy átjátssza a klientúrájának a kiszemelt vállalkozásokat. Ebbe azt a Gazdasági Versenyhivatalt vonná be, amelynek épp az üzleti élet tisztaságán kellene őrködnie.

A hvg.hu elérte, hogy megismerhesse az úgynevezett „kétezres”, azaz nem nyilvános kormányhatározatokat, legalábbis azokat, amelyek már több mint tíz évvel ezelőttiek. Az egyik ilyen, 2012-ben született dokumentumban feladatul szabta Orbán Viktor, hogy vizsgálják meg az egyes cégekre már kivetett válságadók kiterjesztését a gazdag magánemberekre. Akkoriban tervezték az állami gépjármű-kereskedő – egykori nevén: Merkur – feltámasztását is. De szóba került az embereit gyakran kirúgó vállalatok büntetőadója, vagy az EU-s pénzek elosztóinak számonkérhetősége is. A tervek döntő többségéből végül nem lett semmi.

Ha piaci logika alapján nem megy, a bankoknál bevált technikákkal próbálja a külföldi szereplők egy részének kiszorításával nemzeti kézbe venni a kormány a biztosítási piac felét.

A Vodafone megszerzése egy jól ismert taktika része az Orbán-kormány részéről, ahol sokféle eszközt bevetnek az állami, de legalábbis kormányközeli tulajdon erősítésére. Van, amikor az állam üzleti szereplőként jelenik meg, ha magyar kézbe szeretne adni egy üzletágat, máskor inkább a törvényekkel teremt olyan helyzetet, hogy nagyon ne lehessen más végeredmény, mint amit szeretne. És persze van, amikor meghúzódik a háttérben, hozzá közel álló piaci szereplőkre bízva az elvileg független üzleti döntéseket.

A kormány vételi ajánlatot tett a Budapest Airportra. A német főtulajdonos AviAlliance továbbra sem akar kiszállni a reptércégből, persze nyilván van az a pénz, amiért az állam többségi tulajdonrészt vehet, a cég piaci értéke 2,5-3,5 milliárd euró lehet. Az AviAlliance nyilatkozata alapján nagyon erős nyomásgyakorlás mehet a háttérben.

Az ingatlanválság után súlyos helyzetbe került MKB-t a Magyar Állam előbb megvette német tulajdonosától, majd szanálta, végül magánkézbe adta. Csak éppen erősen mutyigyanúsan. Ha reálisan értékelünk, az MKB-megmentésének vannak valóban sikeres elemei is, ám a folyamat nem volt transzparens és a pénzügyi stabilitás szempontjából nem megnyugtató, hogy az új tulajdonosok ki vannak feszítve hitelekkel.

Az energiaszolgáltatás után a hulladékos szektort is államosítja a kormány: megindult a helyi társaságok beolvasztása az állami kukáscégbe. A recept pofonegyszerű: ha egy hulladékkezelő már nem tudja ellátni a közszolgáltatást, a katasztrófavédelem kényszerszolgáltatót jelölhet ki – annak pedig semmi akadálya, hogy mindenütt az új állami vállalat kerüljön helyzetbe.

Magyarország zavarba ejtő példája lett annak, hogyan tudja a politikai elit leépíteni a demokráciát még Európa közepén is. Az EU-nak nem szabadna olyan kormányt finanszíroznia, amely ilyen keményen bánik a médiával – írja a New York Timesban Philip N. Howard médiatudós, a CEU és a Washingtoni Egyetem professzora. A szakember pontról pontra bemutatja, szerinte hogyan hajtotta és hajtja uralma alá a sajtót az Orbán-kormány.

A jó ütemérzékkel megáldott Duna Takarék lehet az egyetlen, amelyik megússza a több mint száz takarékszövetkezet közül, hogy az állam átvegye felette az irányítást. Ez a szövetkezet annak a Garancsi Istvánnak az érdekeltsége, aki Orbán Viktor kormányfő ismerősének és a Videoton futballcsapat tulajdonosának számít.