K-Monitor Adatbázis

A magyar állam szűk 7 ezer euróért szerzett 45 százalékos tulajdonrészt a spanyol Talgo vonatgyártó felvásárlására létrehozott projektcégben, de ennél minden bizonnyal nagyobb szerepet vállalna, mert a projektcég felügyelőbizottságába beült a Nemzeti Tőkeholding egyik igazgatója. A többségi tulajdonos a Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadügyminiszter által gründolt, jelenleg egy magántőkealap által tulajdonolt Magyar Vagon-csoport, amelybe a kormány a MÁV járműgyártó és -javító kapacitásait privatizálta, és amelynek még 500 kocsit kell leszállítania az oroszokkal közösen elkezdett egyiptomi megrendelésből. Madrid az Orbán-kormány oroszbarátsága miatt nem akarja engedélyezni a stratégiai vállalatnak számító Talgo felvásárlását.

A változások a Dunakeszi Járműjavító tulajdonosát is érintik.

A társaság több szálon kötődik Mol-vezetőkhöz, illetve az olajcég egy 10%-os tulajdonosához.

Egyedüli ajánlattevőként a Museum Complex Kft. (MC) nyerte az MNB-Ingatlan Kft. tulajdonában és átmeneti kezelésében lévő műtárgyak raktározási és szállítási feladataira kiírt közbeszerzést. Az egykor állami, jelenleg Polgár Tibor tulajdonában lévő – kormányközelinek tartott – cég nem először jut komoly közpénzes megbízáshoz.

Az új, pár hetes vállalkozásról a kormányzat hallgat, egy háttérdokumentum szerint „állami légi közlekedési szolgáltató kompetencia központ létrehozása” a feladata. De még az is lehet, hogy szerephez jut a Budapest Airport visszavásárlása után a repülőtér üzemeltetésében, vagy a Rolls-Royce elektromos hajtóműs kutatás-fejlesztési programjában, amit az állam milliárdokkal támogat.

Szeptember 14-én jelent meg egy kormányhatározat arról, hogy Soroksár és Gyál területén termőföldeket, szántókat, legelőket és erdőket jelölt ki a kormány beruházási célterületnek. Az összesen közel 100 helyrajzi számon lévő terület csak Budapesten 500 hektárnyi, tehát a kormány két kisebb fővárosi kerületnyi területen képzel el valamilyen beruházást. A Kormányzati Tájékoztatási Központ és az építési minisztérium Telexnek küldött válaszaiból annyi derül ki, hogy valamilyen ingatlanfejlesztést terveznek, de vegyianyag-elosztó nem lesz. A helyi fideszes polgármesterek semmit sem árulnak el, bővebb információk hiányában a helyi ellenzék és a természetvédők is csak a fejüket kapkodják egy akkora léptékű fejlesztés tervét látva, ami nemcsak Budapesten, hanem az egész országban is példátlan lenne.

Az LMP egyik országgyűlési képviselője, Keresztes László Lóránt érdeklődött Szijjártó Péter külügyminiszternél a Triesztbe tervezett magyar teherkikötő felől. Kíváncsi volt például arra, hogy történt-e már bármiféle munkavégzés a területen, mekkora lesz a projekt összköltsége, és miért nem hozzák nyilvánosságra az Olaszországgal kötött 45 millió eurós megállapodás részleteit. Nem nagyon kapott érdemi válaszokat: Szijjártó helyettese a beruházás áráról és a titkolózás okáról egy szót sem írt neki, csak annyit közölt vele, hogy folynak az olaszokkal az egyeztetések, továbbá jövőre megkezdődnek a mederkotrási és partfal-építési munkálatok.

2020 végén a magyar kormány területet és üzemeltetési jogot vett az olaszországi város tengerpartján nagyjából 10 milliárd forintért. A helyszínen azóta se történt semmi, de a projektre 2019-ben létrehozott állami cég azóta is nyeli a közpénzt. A kormány kikötőnek hívja a megvásárolt ingatlant, de valójában egy volt olajfinomítóról van szó, amiből legalább 65 milliárd forintért csinálnának konténerhajók fogadására alkalmas teherkikötőt. A megvalósíthatósági tanulmányt azonban csak az ipartelep megvásárlása után rendelték meg, és bár 160 millió forint közpénzbe került, nem akarják nyilvánosságra hozni.

Szijjártó Péter külügyminiszter négy éve jelentette be, hogy a magyar kormány területet és üzemeltetési jogot vesz Trieszt kikötőjében. Az adásvétel 2020 végén zárult le, de azóta sem történt előrelépés, az olasz város tengerpartján megvásárolt helyszínen a mai napig nem indult el a beígért fejlesztés. A projektre 2019-ben létrehozott állami cég viszont azóta is nyeli a közpénzt, és évről-évre veszteséget termel.

Az oknyomozó portál közérdekű adatigényléssel fordult a kabinetirodához annak érdekében, hogy megismerhesse a levél tartalmát, illetve az arra érkezett kínai válaszokat. Ezt azonban a tárca nem volt hajlandó kiadni nekik, arra hivatkozva, hogy az iratok „döntés megalapozását szolgáló adatokat” tartalmaznak.