K-Monitor Adatbázis

Akik szeretettel emlékeznek rá, a nevéhez fűződő bőkezű kulturális mecenatúrát emelik ki, illetve azt, hogy jelentékeny sajtóholding uraként sem álhírgyárat üzemeltetett. A banki sajtóportfolió állandó átalakulásban volt, hosszabb-rövidebb ideig és más-más tulajdoni arányban a bankhoz tartozott például a bulvár Kurír, a 168 Óra, a Magyar Narancs és a Magyar Nemzet is.

A hirdetési bevételek tükrében ez persze nem meglepő: a MATESZ által nem auditált, így ködbe vesző példányszámmal rendelkező Ripost hirdetési adatbázisát az Index tavaly nyáron szerezte meg: kiderült belőle, hogy a 2016 januárja és novembere között megjelenő hirdetések több mint 96 százaléka állami cégektől vagy a Miniszterelnöki Kabinetirodától származott.

Az Átlátszó birtokába került szerződés szerint a Miniszterelnöki Kabinetiroda hírportálok, blogok, a YouTube, a Twitter, a Facebook, és az orosz közösségi oldal, a Vkontakte felületein megjelent cikkeket, posztokat, bejegyzéseket figyeltet egy magáncéggel. A Kormányzati Tájékoztatási Központ azt válaszolta az ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre, hogy álhírek terjedése ellen küzdenek.

Mármint 2017-ig. Ezt az MTVA adta ki az LMP-s politikusok hosszas adatigénylés-kálváriája végén. Naná, hogy nem saját jószántából. Demeter Márta országgyűlési képviselő jogerősen közadatpert nyert a közmédia ellen.

Sajtószabadságért kiáltott a Rádió 7, pedig 16 évig a hódmezővásárhelyi önkormányzat pénzelte benne a róla szóló előre egyeztetett híreket. Mindezt havi nettó 540 ezer forintért. Azután lett fontos a szabadság, hogy Márki-Zay Péter felmondta a szerződést. Égető Gyula gyorsan el is adta Fidesz-közeli embereknek a rádiót.

A szocialista Mesterházy Attila a 444.hu tudósítása szerint írásban tett fel három kérdést a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszternek, Bártfai-Mager Andreának egyes állami cégek hirdetési gyakorlatáról. Mesterházy azt szerette volna megtudni, hogy mennyit költött hirdetésekre a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Villamos Művek (MVM)? Fónagy János államtitkár azt mondta, hogy a kormány nem tudja, mennyit költenek egyes állami cégek hirdetésre. Ez elég baj, de segítünk.

Az elmúlt napokban kialakult némi sajtópolémia arról, hogy az Index hirdetési felületeit is értékesítő CEMP-csoport egyik új gazdája, Oltyán József (KDNP) üzletelt-e régen a Bács-Kiskun megyei szocikkal, konkrétan Zuschlag János köreivel.

A közszolgálati médiaszolgáltatás Magyarországon átláthatatlanul működik. A médiatörvény olyan sajátos konstrukciót alakított ki, hogy a valódi pénzköltés felett nincs társadalmi kontroll, a törvény szerint definiált közszolgálati médiaszolgáltató pedig tavaly mindössze 5,5 millió+áfa forintot költött műsorbeszerzésre, illetve gyártásra. Urbán Ágnes összefoglalója.

Feltétel nélküli kapituláció – ennek tűnik, és így jellemezték forrásaink is azt, hogy Simicska Lajos minden üzleti érdekeltségét átadja volt üzlettársának, Nyerges Zsoltnak. Tudomásunk szerint június közepén ütötték nyélbe az ügyletet. Amit ebből a publikum mindenképpen észrevesz majd, az a Hír TV tulajdonosváltozása: szinte bizonyos, hogy kérészéletű volt a kormánykritikus hangvétel. A nagy talány az Index sorsa.

Saját újságot, rádiót és néha helyi tévét is fenntart sok vidéki önkormányzat, hogy a lakosság értesüljön arról, mi történik a városban. Az erre költött tízmilliók mellett az önkormányzatok gyakran a megyei lapnak külön is jelentős összegeket fizetnek azért, hogy rendszeresen felületet biztosítsanak számukra. Ám a helyi hírek helyett inkább PR-cikkek jelennek meg ezeken az oldalakon. A Fejér Megyei Hírlapban egy alkalommal a székesfehérvári önkormányzat egyenesen egy Orbán Viktor-interjút tetetett be a saját maga fizette oldalra. Eközben több önkormányzatnál arról folyik a vita: rendben van-e, hogy a város milliókat fizet az állami hirdetésekkel egyébként is kitömött, kormányközeli oligarchák által felvásárolt újságoknak? Ám fontos szempont az is: ha fizet az önkormányzat, a megyei lap újságírói kevésbé lesznek kritikusak a városvezetéssel.