K-Monitor Adatbázis

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján. Mielőtt végképp a feledés homálya borítaná be e sajátosan magyar eredeti tőkefelhalmozás történetét, szögezzük le: jó okunk van azt gondolni, hogy a miniszterelnök vejének vagyona az Elios Zrt. közvilágítás-korszerűsítési projektjei kapcsán a bűnszervezeti elkövetés jegyeit is magán hordozó költségvetési csalás és egyéb bűncselekmények sorozata segítségével növekedett. Az pedig, hogy ezt a nyilvánvalónak látszó bűncselekményt nem derítették fel, és az elkövetők egyikét sem vonták felelősségre, kizárólag annak köszönhető, hogy a nyomozást végző Nemzeti Nyomozó Iroda szabotálta a nyomozást, az eljárást irányító és felügyelő Pest Megyei Főügyészség pedig asszisztált ehhez, ami nehezen minősíthető másnak, mint hivatali visszaélésnek és bűnpártolásnak. Az alábbi hosszú cikkben ezt a három állítást fogom igazolni.[2]

Bár az egyik legnagyobb önkormányzati hulladékgazdálkodási társulás éléről sikeresen kiszorították az ellenzékben politizáló Gémesi Györgyöt, a szakmai képtelenségek sora folytatódik.

Miután az OLAF szabálytalannak ítélte az Elios-lámpacseréket, a kormány visszavonta a támogatási igényt. Így az adófizetők finanszírozzák a korrupt beruházásokat.

1,2 milliárd forintra becsülte az NFP Nemzeti Fejlesztési Programiroda Nonprofit Kft. a Bugyi nagyközségre meghirdetett szennyvíztisztító telep és csatornahálózat fejlesztési tendert, de végül ennél 130 millió forinttal többe fog kerülni az uniós projekt.

A csatornapénzek visszaköveteléséért folytatott küzdelmekben két Pest megyei településen a helyi civilek már eddig is részsikereket könyvelhetnek el: valamennyit visszakaptak az uniós és nemzeti támogatás révén csaknem teljesen feleslegesen befizetett önrészből. De nem elégednek meg ennyivel, több pénzt akarnak visszakapni.

Havi 200 ezer forintot kapott nyolc órányi tanácsadásért egy ügyvéd az érdi polgármester által vezetett önkormányzati társulástól. 2011 őszén 680 ezer forintra emelték a megbízási díját, ráadásul a munka egy részét – szabálytalanul – egy jogi asszisztens végezte volna. Indokolatlanul versenykorlátozó volt az egyik pályázati kiírás – ezekben az esetekben is az Orbán-kormány minisztériuma állapította meg a társulás által elkövetett szabálytalanságot.

A csatornaépítéshez beérkezett jelentős uniós támogatás ellenére a 250 ezer forintos lakossági önrészből Érden mindössze 11 ezer forintot akarnak visszafizetni. Az ellenzék szerint kérdéses, hogy jogszerűen finanszírozták-e a lakossági pénzekből a kiegészítő beruházásokat.

Sok településen évekkel ezelőtt le kellett volna állítani a „csatornapénzek” beszedését, és el kellett volna számolni a lakossági önrésszel. A hatóságok azonban gyakran szabotálják az egyértelmű rendelkezések végrehajtását. Egy nyugalmazott mérnök az eredetitől eltérő célokra elköltött csatornapénzek nyomába indult, de csakhamar útvesztőben találta magát. Az ellenérdekeltek ugyanis hatalmi helyzetből védik az immár teljesen fölösleges csatornatársulások pozícióit.

Alig volt olyan ellenzéki önkormányzati képviselő, aki időben tudhatta, hogy a városa Tiborcz Istvánékkal akar közvilágítást fejleszteni. A képviselő-testületek többsége nem szavazhatott arról, hogy kivel szerződjön a település, ők csak az eredményhirdetés után szembesültek az Elios győzelmével. Vagy még akkor sem.

Az OLAF-Elios-ügy újabb csavarja, hogy a rendőrséget is érdekli, miért cseréltek le Vácon uniós pénzből vett lámpákat.