K-Monitor Adatbázis

Egy nyáron életbe lépett rendelet szerint a szén-dioxid-kvótához kapcsolódóan extra adót kell fizetniük a vegyipari vállalatoknak, ám gyakorlatilag szinte egyedüliként a műtrágyagyártó Nitrogénművek Zrt.-nek. A cég idén novemberben leállította a működését. A vállalat elnök-vezérigazgatója, az egyik leg­gazdagabb magyar, Bige László ellen évek óta folyamatosak az eljárások és vizsgálatok. Szerinte le akarják nyúlni a cégét. De kik?

2021 közepén egy szokatlan találkozó helyszíne volt a londoni magyar nagykövetség halványsárga épülete, amely a brit főváros egyik előkelő negyedében, a Buckingham-palotától mintegy negyedórányi sétára található. A 4iG magyar informatikai cég már hónapok óta próbálkozott az Invitech nevű magyarországi távközlési vállalat felvásárlásával, de az egyeztetések elakadtak. Az Invitech tulajdonosainak – egy főként kínai állami pénzből működő befektetési alapnak – a képviselői jóval magasabb árat kértek a cégért, mint amennyit a 4iG ajánlott. Ráadásul az sem volt egyértelmű, hogy az akkor még kisebb piaci szereplőnek számító és komoly távközlési tapasztalattal nem rendelkező magyar cég képes lesz-e előteremteni a mintegy százmilliárd forintos vételárat.

A Gazdasági Versenyhivatal szerint nem voltak konkrét bizonyítékok a cikkünkben, ezért nem valószínűsíthető, hogy a kiírók vagy a Mészáros M1 Kft. jogsértést követett volna el azoknál a közbeszerzéseknél, amelyeket egy szakértő segítségével elemeztünk. Ezért úgy döntöttek, nem indítanak versenyfelügyeleti eljárást. Ugyanerre a sorsra jutott nemrég az Integritás Hatóság egy másik beadványa is, amit a rendőrség és a bíróság utasított el hasonló okokra hivatkozva. Így vélhetően már senki sem fogja érdemben vizsgálni az általunk feltárt korrupciógyanús eseteket.

A korábbi cégek egy jelentős része nem írt alá a Mol hulladékos társaságánál, a MOHU-nál. Azért nem szerződtek le, mert a MOHU ötféle kötbért követelhet, cserébe viszont nem garantál semmit. Azt sem, hogy lesz elég munka, illetve megéri velük dolgozni. A MOHU egyébként is csak többkörös tárgyalás után szerződik, amelynek része az „árlejtés”, amikor negatív liciten kell a korábbi áraik alá menniük a hulladékpiacon továbbra is dolgozni akaró cégeknek.

Meglepetés, sokk, pánik és tenyérdörzsölés: a könyves és az irodalmi szakma egyelőre így reagál arra, hogy a könyvpiac legnagyobb szereplőjét kormányhátszéllel felvásárolták. Pedig sejteni lehetett, hogy ez bekövetkezik, és a folytatást sem nagyon bonyolult kitalálni.

Összebeszélhetett partnereivel a Gazdasági Versenyhivatal gyanúja szerint a Kubut, a Topjoyt, az Apentát és a Nestea-t forgalmazó hazai cég. Ennek nyomán az üdítőket mesterségesen magas áron adhatták többek között az Aldiban, a CBA-ban, a COOP-ban és a Tescóban. A hatóság eljárást indított, a napokban összehangolt rajtaütéseket hajtottak végre az érintetteknél.

167 millió forintos büntetést kapott az Artisjus a GVH-tól, ami nagyjából az általuk korábban várt 310 milliós büntetés fele lett így végül. A magánszervezetet azért büntették sokéves eljárás végén, mert az üres digitális adathordozók árából egyfajta adóként beszedett pénzből a művészeknek visszaadott részt nem sikerült a lejátszásokkal arányosan megoldani. A nagyságrendek érzékeltetéséhez: az Artisjus a saját dolgozói bérjellegű kifizetéseire 1,7 milliárd forint felett költ évente.

Közbeszerzési kartellt tárt fel a GVH a dunai hajóscégek között. Mindent beismertek, így meg is úszták összesen 6,5 millió forint bírsággal.

Nem zavarja a versenyhivatalt az autópálya-koncessziók kiadása, de azt már nem tudhatjuk meg, hogy miért.

Közel egy évtizede teremtette meg magának a lehetőséget az Orbán-kabinet arra, hogy közérdekre hivatkozva nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítsen át sok milliárd forint értékű céges tranzakciókat, kizárva így az ügyletek vizsgálatából a Gazdasági Versenyhivatalt.