Hétről-hétre egyre világosabbá válik, hogy egy jól körülhatárolható kérdéskörben a parlamenti pártok között valamilyen furcsa, békés egyetértés van kialakulóban.
A magyar politika legnagyobb tabuja, hogy milyen forrásból fedezik működésüket a pártok. A kampányfinanszírozásról szóló cikksorozatunk második részéből kiderül, mire jó egy betarthatatlan rendelet, mennyit "illik" visszaosztani egy nagyberuházás nyertesének, és hogyan fizetik le a polgármestereket és önkormányzati képviselőket.
Oligarchák kiszolgáltatottjaivá váltak a pártok az elmúlt húsz évben, magánzsebekből megy a pénz a hivatalos keretet sokszorosan meghaladó kampánybüdzsékbe - derül ki a kampányfinanszírozás hátterét feltárni igyekvő kétrészes cikksorozatunk első részéből.
A közelgő helyi választások ismét a Fővárosi Önkormányzathoz tartozó cégek elmúlt négy évének közpénz-dézsmálási ügyeire terelik a közfigyelmet. Magánbeszélgetések, informális kapcsolatok révén kapták a politikai utasításokat a félelemben tartott és megfelelni vágyó cégvezetők, hivatalnokok.
Kritika alig érte tizenkét éven át tartó ÁSZ-elnöksége alatt, az új Országgyűlés mégsem hosszabbította meg a mandátumát. Kapott helyette más megbízatást számosat.
Az elmúlt kormányzati ciklusban akadt egy terület, ahol többször is példás együttműködés valósult meg a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki erő között.
A bukott főpolgármester-helyettes emblematikus arc, aki alig egy évvel ezelőtt még az egész pártvezetést akarta, egyáltalán nem esélytelenül, meghekkelni; elég ránézni, és tudjuk, mi a legfőbb baj az úgynevezett szocialistákkal.
A korrupciós pénzek csatornáit el fogjuk reteszelni, az indokolatlanul fölvett végkielégítéseket, tanácsadói díjakat vissza fogjuk szerezni, más világ következik - fogalmazott nemrégiben Orbán Viktor.
A Transparency International (TI) nem volt rest és megvizsgálta a pártok programjait, ki, mit ígér a korrupció elleni harcban. Úgy tűnik, a Fidesz és az MSZP csak kerülgeti a kérdést, a Jobbik és az LMP részletez.