K-Monitor Adatbázis

Követhetetlen tempóban növekedtek a magyarországi vizes-világbajnokság költségei az elmúlt hónapokban. Senki sem tudja, mi lett a kiadások végösszege, legutóbb Seszták Miklós fejlesztési miniszter 130 milliárd forintról beszélt, szemben a legelőször jogszabályba foglalt – még a ­2021-es vb-re tervezett – 14 milliárddal. Az esemény felelőseként a magyar rendezést úgy minősítette, hogy ez „minden idők legnagyobb nemzetközi eseménye, amelyet valaha ezen a földön szerveztek”. De még a Földön sem sikerült soha senkinek ilyen drágán megrendeznie vizes-világbajnokságot. A legutóbbi, kazanyi verseny például hatodába került a magyarnak, Mexikó pedig azért lépett vissza az idei rendezéstől, mert sokallta az átszámítva 26 mil­liárd forintra taksált kiadásokat.

Többkörös, színvonalas felkészítést tartott nagyjából 100-150, a vizes vébé idejére "rendszergazda light" pozícióba toborzott diáknak az Antenna Hungária egyik alvállalkozója. A 3000 forintos órabérrel kecsegetett fiatalok felét azonban elküldték, mielőtt munkába álltak volna. Bár a rendezvényen 3000 önkéntes is dolgozik, a diákmunka-szövetkezetek tele vannak ottani munkát kínáló hirdetésekkel.

Durván nyolcadannyiból építettek óriás ugrótornyot az oroszok a két évvel ezelőtti vizes világbajnokságra, mint amennyibe ugyanez Budapesten kerül. Míg itthon mindent egybevéve több mint 3,1 milliárd forintot költenek a létesítményre, addig Kazanyban ezt megoldották 92 millió rubelből, azaz jelenlegi árfolyamon 411 millió forintból. Az a torony ráadásul jóval tovább állt, mint a Batthyány téri fog, hiszen az orosz város még 2014-ben húzta fel az építményt egy akkori versenyre, és ezt tartották meg az egy esztendővel későbbi vb-re is. Ha a nyolcszoros árkülönbség nem lenne elég megdöbbentő, még ennél is lehet sokkal olcsóbban ilyen létesítményeket építeni: tavaly ugyanis szintén Oroszországban mindössze hárommillió rubelből (13 millió forintból) alakítottak ki versenyhelyszínt.

Ha valaki az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) éves jelentéseit megnézi, a Magyarországra vonatkozó statisztikai adatoknál megakadhat a szeme azon, hogy arányaiban a magyar uniós pénzosztó szervek teszik az egyik legkevesebb bejelentést gyanús ügyekről.

Hol vannak már a régi korrupciós technikák, amikor a gazdaság szereplői még egymásra licitálva próbálták megkenni a politikusokat és a köztisztviselőket? Mára a korrupció átgondolt, szervezett, rendszerszintű lett, egyúttal az állam által tervezett és vezérelt központi vagyonújraosztás szolgálatába állították, a tranzakciókat törvényhozói segítséggel legalizálták. Az így létrejött, a Fidesz által dominált magyar modellt a szakirodalom kapcsolati gazdaságnak nevezi. Jellegzetes alakja a stróman, akit a gazdasági korrupciót kezdeményező és kezelő politika mozgat. A stróman legdrágább kincse a hallgatni tudás – még sosem láttunk strómant, aki elárulta volna megbízóját.

Az oligarchacsere-projekt részeként is értelmezhető büntető- és polgári peres eljárások folynak az Eximbank székházbérlete kapcsán. Az eljárások kulcsszereplője Bártfai Beatrix ügyvéd, a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda tagja: a székházszerződés megszüntetéséért indított polgári perben is Bártfai képviseli a bankot. Noha ebben ügyben még nincs jogerős ítélet, az Exim csaknem a teljes ügyvédi díjat kifizette az irodának, dacára annak, hogy Bártfaiék első fokon elbukták a pert.

Az MNB-székházzá lett Eiffel Palace eladásán keresett milliárdokat Máltára vitte az ingatlanfejlesztő Kovács Attila, akinek cégei a fővárosi piac meghatározó szereplői lettek.

Tovább öntik a pénzt a főváros első kerületében álló néhai Ybl-villa újjáépítésébe. Az Európai Unió hivatalos értesítőjében megjelent tájékoztató szerint az MNB egyik alapítványa nettó 145 millió forint értékű szerződést kötött a TSPC Mérnökiroda Kft.-Raw Development Kft. cégekkel a felújítás befejező munkálatainak felügyeletére.

Messze megelőzünk mindenkit az uniós pályázatok gyors kiírásában és a források időarányos lekötésében. A rohamtempó erőltetése helyett azonban inkább a támogatások felhasználásának hatékonyabbá tételére és a korrupciós elemek megszüntetésére kellene törekedni.

Tovább csúszik a 3-as metró felújítása. Tarlós István reményeivel ellentétben legkorábban ősszel kezdhetnek hozzá a vonal infrastruktúrájának felújításához. Így aligha rendezhetnek csinnadrattás avatót a 2019 őszi önkormányzati választásokra.