K-Monitor Adatbázis

A Zágráb Megyei Bíróság ma hirdetett elsőfokú ítéletet a lassan tíz éve tekeredő Hernádi–Sanader-ügyben. (Frissítés: a délelőtt 10 órai verdikt szerint Ivo Sanader hat, Hernádi Zsolt két év börtönt kapott.) Lehet szeretni vagy utálni a magyarországi Nemzeti Együttműködés Rendszerét, lehet egyfelől-másfelől vagy akárhogy viszonyulni Hernádihoz. Viszont: a Mol-vezér elleni ítélet egyben azt is jelenti, hogy létezhet olyan EU-tagállam, amelyben bizonyítékok nélkül szolgáltatnak „igazságot”. Nem a Válasz Online mondja, hogy koncepciós vádról van szó: lényegében így foglalt állást az ENSZ égisze alatt működő, nyilvánvalóan független genfi választottbíróság minden tagja – köztük a horvátok által delegált neves jogtudós –, továbbá a Horvát Köztársaság Alkotmánybírósága is.

A szemünk előtt omlott össze a közhely, hogy ameddig jól megy a gazdaság, addig az emberek elégedettek és nem foglalkoznak politikával. Hogy addig még a korrupció sem érdekli őket. Csehországban – amely térségünkből igazán nem panaszkodhat gazdaságilag – ehhez képest százezres tüntetéseket láttunk az elmúlt hetekben. A kiváltó ok ráadásul éppen a korrupció volt. Még Romániában és Szerbiában is voltak jelei az állampolgári aktivitásnak – csak nálunk nem. Mi lehet ennek a magyarázata? Vendégszerzőnk, Bod Péter Ákos hat pontba szedi az okokat. Előre szólunk: egyik-másik ezek közül elég elkeserítő.

Regionális gazdasági térhódításra készül Mészáros Lőrinc, ám a cégeit irányító testületekben legfeljebb nagyítóval találni piacilag értelmezhető, nemzetközi versenyhez szokott csúcsmenedzsereket vagy innovatív zseniket. Helyettük jórészt segítő családtagokból, kiugrott vagy kirúgott állami tisztviselőkből – köztük egy kamupárt emberéből –, politikai szövetségesekből és a felcsúti kör által beszippantott bankok kádereiből áll az új idők új elitje. Illetve még valakikből: Simicska Lajos szűk stábjának nemrég még árulónak bélyegzett tagjaiból. Humánerőforrás-átvilágítás Válasz Online módra.

A május végi mérlegleadási határidő után visszatérően végigböngésszük a „nemzeti nagytőkét” megjelenítő cégek éves beszámolóit. Már Heti Válasz-korunkban is ezt tettük, a hagyomány pedig kötelez. Annál inkább, mert nem érzések, benyomások, hanem egzakt pénzügyi adatok alapján szeretünk válaszolni olyasfajta kérdésekre, hogy van-e rendszerszintű korrupció a jelen Magyarországán.

Miért válhatnak a NER tartóoszlopaivá egykor ellenségként kezelt balos üzletemberek – olyanok, akik már régen, az MSZP–SZDSZ-időkben is az állam pénzét szívták? Kiknek bocsátott meg a Fidesz az elmaradt elszámoltatás potenciális célszemélyei közül? Biztonsági öveket bekapcsolni, „szemet gyönyörködtető” összeállítás következik!

Az elmúlt két hónapban 52 egykori Simicska-cég indult el Mészáros Lőrinc irányába; ebből 15 már meg is érkezett hozzá, a többi egyelőre a csúcsmilliárdos ügyvédjénél várja sorsa beteljesedését. A Válasz friss kutatásából kiderül: olyan relikviák is a felcsúti lobbihoz kerültek, mint a híres-hírhedt Radóc utcai irányítóközpont, a Mahir nevű hirdetőoszlop-konszern, valamint a Közgép óriásvállalat 70 százaléka. Megtudtuk továbbá, hogy a NER visszafogadta Simicska Lajos egyik legfőbb bizalmasát, a kitiltási botrány sztárszereplőjét, a volt NAV-elnök Vida Ildikót.

Az Erdoğan–Orbán-tengely közepén elhelyezkedő Adnan Polat török csúcsgazdagok felvonulási területévé tette Magyarországot: ő és társai immár 25 itteni érdekeltséget ellenőriznek – de ez csak a kezdet. Az isztambuli hódítók gigantikus napelempark-hálózatához ugyanaz a csapat hajtja fel a területeket, amely Tiborcz István bizalmasait is kiszolgálja. De miért engedi át a kormány külföldieknek a szoláripar tekintélyes hányadát, ha ez a stratégiai ágazat egyébként nemzeti vagy klasszikus versenypiaci keretek között is „elketyegne”?