K-Monitor Adatbázis

A Mol nyerte meg 35 évre a hazai hulladékgazdálkodásra kiírt koncessziós pályázatot, amely júliusban indult el. A Mol és a magyar állam viszont – üzleti titokra hivatkozva – nem akarta nyilvánosságra hozni az általuk szentesített megállapodás mellékleteit. Pedig ebből derülhet ki, mekkora üzletről van szó, és milyen feltételekben állapodtak meg.

Egyre több jel mutat abba a irányba, hogy nem sikerült túl acélosra a Mol vezetésével indult új hulladékkoncessziós rendszer. Világi Oszkár, a Mol-csoport vezérigazgató-helyettese azt mondta, hogy a cél a versenyképes hulladékgazdálkodás, amely „elsősorban alapanyagként tekint a hulladékra”. Most mégis már feldolgozott, újrahasznosított alapanyag kidobására utasította egy e-mailben a MOHU a partnereit.

Bár az Európai Bizottság is vizsgálja a CATL debreceni akkugyárának hatását a vízbázisra, a magyar kormány keresztülviszi akaratát a következmények alapos felmérése nélkül.

Hiába indult el júliusban a Mol vezetésével az új, koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer az országban, sokan még kivárnak. A Mol hulladékos cégével szerződő fémtelepek negyede csak hat hónapra írt alá. Abban bíznak, hogy az induló jogi eljárások hatására kivesznek bizonyos anyagáramokat a hulladékkoncesszió hatálya alól. A peres ügyek és a hatósági vizsgálatok még a 35 éves koncesszió érvénytelenségét is kimondhatják.

Július 1-jén elindult a hulladékkoncesszió a Mol, pontosabban leánycége, a MOHU irányításával. A Mol monopolhelyzetbe került, és azt várja el a piaci szereplőktől, hogy a saját eszközeikkel, saját tudásukkal és a saját embereikkel ugyanazt a munkát végezzék el, mint korábban, de a nyereség mostantól az olajtársaságot illeti. Sokan még azt sem tudják, megéri-e az új rendszerben – bérmunkásként – dolgozni. Szlávik Mónikával, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesületének elnökével beszélgettünk egy korábbi podcastban. A cikk a beszélgetés szerkesztett leirata.

Sokan panaszkodnak az új hulladékszállítási rendszerre. Leginkább az ipari szegmenssel vannak gondok; új fogalmak, nehézkesen működő rendszer, és mindig klikkelni kell, hogy továbbengedjen a rendelésleadási program. Vannak, akik szerint ezenkívül semmi nem változott, ezért nincs értelme a Mol szerepvállalásának.

Egy uniós jogszabály szerint a tagállamoknak minden évben be kell fizetniük a közös költségvetésbe a fel nem dolgozott műanyagok után egyfajta hozzájárulást, kilogrammonként nyolcvan eurócentet, Magyarországnak tavaly emiatt 75 milliárd forintot kellett Brüsszelnek utalnia. A Mollal kötött hulladékkoncessziós szerződésben erről azonban nem lehet olvasni. Nagy kérdés, hogy a következő években ki fog fizetni az Európai Uniónak: a cég vagy az állam?

A fideszes parlamenti többség, valamint az Orbán-kormány olyan sok ponton sértett érdekeket és a gyanú szerint jogelveket is az új hulladékgazdálkodási rendszerrel, hogy idővel az igazságszolgáltatás valamelyik bugyrában még alá is áshatják a Mol jogosultságait.

Környezetvédelmi célokra hivatkozva valójában egy újabb ágazat piaci újraosztása zajlik a hulladékgazdálkodásban. Az új rendszer egyelőre szinte átláthatatlan, a Mol leányvállalata, a Mohu elfogadhatatlan ajánlatokat tesz a szektor cégeinek, a családi vállalkozások nem fogják sokáig bírni, ha nekik kell hitelezniük a Mol-leányt.

Senki nem láthatja, hogyan sikerült Európa legdrágább hulladékkezelési rendszerét megalkotnia a Mol-nak, de a hatásaival mindenki találkozni fog.