Hihetetlen mértékben szórta a pénzt a magyar állam 2017-ben a legkülönbözőbb dolgokra. Összesítettük az elérhető adatokat, és arra jutottunk, hogy a választási évre hangolva új közbeszerzési rekord született, szűk közelítéssel 2883 milliárd forintot fizetett az állam tavaly különféle árukra és szolgáltatásokra. Ráadásul ennek harmada Európai Uniós forrásokból jött, amivel Magyarország lett a rekorder uniós függőségben.
Lassan mindenki tudomásul veszi az április 8-i eredményeket, az eljárások lezárultak, a képviselők becsekkoltak, lekerült a címoldalakról a „csalással nyert a Fidesz”-témakör. Maradtak viszont a helyi történetek, és bizonyos arra utaló jelek, hogy győzteseket – a sok más visszaélés mellett – az úgynevezett fantomszavazók, vagyis a csak papíron itt élő kettős állampolgárok szavazatai is segítették. A Nemzeti Választási Iroda által közzétett adatok alapján az Ukrajnával határos szabolcsi 04-es, vagyis a vásárosnaményi választókerületben lehetett a legnagyobb a szerepük – az ott szerzett helyszíni tapasztalataink is azt valószínűsítik, hogy a Fidesz jelöltjének több ezer plusz szavazatot jelentett a fantomszavazók részvétele az április 8-i választáson.
Minden évben lehozzuk a hírt, hogy a Napi.hu listája szerint éppen ki a száz leggazdagabb magyar, és egy-egy dúsgazdag magyar ügyeibe is jó alaposan beletúrtuk magunkat az évek során. De mi derül ki abból, ha kicsit jobban beleássuk magunkat azokba az adatokba, amik az elmúlt 16 évben (az első vagyonoslista óta eltelt időszakban) halmozódtak fel. Például hogy a leggazdagabb magyar negyvenszer gazdagabb, mint a századik, vagy hogy a politikai befolyás elég kifizetődőnek tűnik a magyar gazdaságban, vagy hogy még az elitklubon belül is van egy elitebb klub.
Minden évben eljön a nap, amikor nekiállhatunk csámcsogni azon, hogy mennyivel több pénze lett hazánk leggazdagabbjainak, hogy vajon beérett-e már a NER annyira, hogy Mészáros Lőrinc legyen a leggazdagabb ember az országban, hogy kik tudnak felmászni a száz leggazdagabb közé.
Méretes bukóra állnak a magyar beszerzési szövetségek (CBA, Coop, Reál) élelmiszerboltjai a sokkal hatékonyabb, külföldi tulajdonú vetélytársaikkal, elsősorban a diszkontokkal szemben. A magyar kézben lévő élelmiszerboltok jelentős része eddig is legfeljebb csak vegetált, a mostani helyzetben viszont egyre többen csúsznak át a veszteséges működésbe.
A Rogán-minisztérium által vezérelt Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) közzétette a választások előtti 3 hónapban lefolytatott tenderei eredményét. Az NKOH itt különböző állami szerveknek, hivataloknak, állami vállalatoknak folytat le a kommunikációs tendereket úgy, hogy egy korábbi szerződésben már kiválasztott három cégcsoportot, akik aztán minden egyes munkáért külön "versenyeznek". A három klientúrabajnok, Balásy Gyula, Kuna Tibor és Csetényi Csaba közül utóbbi kettő érdekeltségei lemaradtak, az állami kommunikációs feladatokat pedig sorra Balásy cégei, a New Land és a Lounge viszik el. Az állami propagandakampányokért is felelős cégek a december vége és május vége közti időszak összesen 11,4 milliárd forintos különböző munkáinak 84%-át nyerték el.
Az Energiaklub többször kért összefoglaló adatokat a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól arra nézve, hogy a legutóbbi dömpingszerű, rekordmennyiségben beadott és elbírált, nagyjából kétezer naperőmű-engedély tulajdonosai az ország mely pontjain tervezik felépíteni ezeket az erőműveket.
Most azonban térképre is tettük, hol hányan és kik indulnak, a pártrövidítések dekódolásához ezt a táblázatot javasoljuk a választási iroda honlapjáról.
A 2010 utáni négy évben még eléggé gyengélkedett a magyar gazdaság, de 2014 után beindultak a dolgok: több pénz maradt fogyasztani, beruházni, megtakarítani. A kedvező világgazdasági környezetnek azonban lassan vége, és egyre inkább úgy tűnik, hogy az aranyéveket nem használtuk ki eléggé. Bár a bérek nőni kezdtek, a kilátások itt nem túl jók, és a nagy gazdaságátalakítási tervekből sem látszik sok minden.
A kamupártok jelöltjeiről szóló diskurzus még jobban elharapózott, mint 2014-ben, pedig akkor túlestünk egy jó eséllyel miattuk elvesztett ellenzéki egyéni mandátumot követő felháborodáson is. A csúcsra járatott hisztéria azonban tökéletes arra is, hogy az ellenzék kényelmesen hátradőljön, mondván “nincs mit tenni, nem mi vesztettünk, a Fidesz csalta el”.
