Budai Gyula, aki nemrég még az elszámoltatás bajnoka, a törvénytelenségek könyörtelen üldözője volt, most bevallotta, igazából mit is gondol a törvényekről.
A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda Versenyjogi csoportjának vezetője szerint több éves tapasztalat, miszerint sem egyes piacok szereplői, sem közigazgatási tisztviselők nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy hol végződik a közjót szolgáló állami segédkezés és hol kezdődik a kartell.
Lényegében kudarccal zárult a magyar rendőrség első csapása a szervezett alvilágra, az 1992-ben indult s nagy sajtóvisszhangot kiváltott akciók csupán részeredményeket hoztak. Ugyanakkor tény, hogy az akkoriban felbukkant személyek az „maffiaháborúként” aposztrofált, alvilági leszámolások főszereplőivé váltak. Nevüket egyrészt a lehetséges elkövetők, másrészt pedig a kivégzett áldozatok egyre szaporodó listáján tartották számon.
Az illegális olajkereskedelem és az ahhoz kapcsolódó járulékos alvilági üzletágak jövedelmezőségét látva magyar „üzletemberek” is munkához láttak. Megalakult a ContiCar cégcsoport és az Energol Rt., s ezek a cégnevek utóbb sűrűn szerepeltek a bűnügyi krónikáiban.
Hétfőn Budai Gyula agrárállamtitkár személyesen tárgyalt a Gazdasági Versenyhivatal elnökével, aligha függetlenül attól, hogy a GVH a múlt héten – részben a lapunkban megjelent cikkek nyomán – kartellgyanú miatt vizsgálni kezdte a 99 forintos dinnye ügyét.
Rövid életűnek bizonyult a Budai Gyula parlamenti államtitkár, Simonka György fideszes képviselő – aki egyben a Magyar Dinnyeszövetség vezetője –, illetve a Vidékfejlesztési Minisztérium által a nagy kereskedelmi láncokkal tető alá hozott dinnyekartell.
A Gazdasági Versenyhivatal csak a sajtóból értesült a Vidékfejlesztési Minisztérium bábáskodásával létrejött kartellgyanús megállapodásról a dinnyetermelők és a hipermarketek között.
Hová kerültek a Földesi-Szabó László nevével fémjelzett, titkosszolgálati hátterű Egymásért alapítványon keresztül törvénysértő módon megszerzett, majd eltüntetett százmilliók?