K-Monitor Adatbázis

A vállalkozó, aki saját állítása szerint apósa támogatása nélkül is ugyanott tartana, ahol most, pár év alatt építette fel szállodabirodalmát. Állami milliárdok itt, állami százmilliók ott, de Mészáros Lőrinc neve is feltűnik a nagy építkezésben.

Közel 30 milliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatás, bő 133 milliárdnyi kormányzati „ajándékbefektetés”, majd’ 29 milliárd forint MFB-kölcsön és 151 milliárdnyi „baráti” hitel. Az elmúlt néhány évben ezek a csillagászati források repítették az Orbán Ráhel–Tiborcz István házaspárt (és társaikat) a szállodai, irodaházas szektor élére. Noha a kormányfő veje egyre több iparágban tör előre, egyértelműen a hozzá köthető luxusingatlan-fejlesztések a leglátványosabbak – és egyben a legtitkosabbak is. Csak az utóbbi hónapokban kezdett világossá válni, hogy nemcsak a BDPST Group nevű központi érdekeltségét érdemes figyelni, hanem egyes magántőkealapokat, ingatlanalapokat is. A Válasz Online most összeszedte azt a 36 projektet, amely bizonyíthatóan a Tiborcz-kör tulajdonában vagy kezelésében áll.

A miniszterelnök veje 2020 elején deklaráltan azért távolodott el több turisztikai beruházástól, mert – állítólag – nem akart állami ingyenpénzek kedvezményezettje lenni. Ehhez képest 2022 végén 14 olyan kormányzat által „megtolt” csúcsprojektet találtunk, amelyet Tiborcz István saját nevére vett, vagy vele rokonítható magántőkealapokhoz, esetleg a legközvetlenebb baráti-üzleti köréhez került. Mintha a Matolcsy Ádámnál feltárt közvagyon-elvesztési gyakorlatot látnánk – csak pepitában. Természetesen nem panziócskákról, hanem négy-, ötcsillagos szállodamonstrumokról, élményközpontokról van szó, melyekre bő 61 milliárd forintot utalt ki az állam. Ez az összes úgynevezett Kisfaludy-pénz egyötöde.

A miniszterelnöki vő cégének nagyon jól megy, ám annak gigantikus hitelállománya nem világos, miből fizette két pénzügyi projektjét a Gránit Banknál, illetve a Diófa Alapkezelőnél.

Összehangolt stratégia jegyében szerezte meg Orbán Viktor veje a Gránit Bank mellé a Diófa Alapkezelőt is. A kettő együtt tág teret kínál a kreatív pénzteremtésre.

Noha a Fidesz 2010 előtt mindennek elhordta az offshore-ozó vállalkozókat, és megígérte, hogy száműzi a gazdasági életből a tulajdonosrejtegető cégformákat, a Nemzeti Együttműködés Rendszere mégis létrehozta a maga titkos „pénzeszsákjait”, amelyekre aztán óriásvállalatokat épített. A Covid-időszakban különösen elszaporodtak az úgynevezett magántőkealapok; számuk mára a hatvanat is meghaladja. 43-at egyértelműen a kormányközeli felsőelit kezel, de a többi sem esett messze a hatalomtól. Azt tehát tudjuk, „hol a lé”. Csak azt nem, honnan van és pontosan kié.