Bár a kormány korrupcióellenes programja nagyobb részt csak kötelező gyakorlat, nem nehéz kiolvasni belőle a közelmúlt eseményeinek lenyomatát. A még véleményezhető tervezet konkrét intézkedéseket is ígér, igaz, erősen feltételes módban.
Mik voltak Simicska emlékezetes, február 6-i dühkitörésének közvetlen előzményei? Milyen piaci változások várhatók a médiában és az építőiparban az Orbán– Simicska-konfliktus következményeként? Összefoglalónkban ezekre keressük a választ.
Sokan találgatják mostanában a Simicska Lajos és Orbán Viktor közti konfliktus lehetséges kimenetelét. Összeállításunkból az derül ki, hogy ez a háború, legalábbis az állami és uniós források feletti befolyás tekintetében, már eldőlt. A 2012-ben a Simicska Lajos vagy Nyerges Zsolt érdekköréhez tartozóként azonosított vezető beosztású tisztviselők háromnegyedét mára eltávolították abból a pozícióból, ahová a 2010-es kormányváltást követően kerültek.
Ritkán látható üzleti villámkarriert futott be az elmúlt években Tiborcz István, a kormányfő veje. A cégadatok szerint az üzlet 2010-ben indult be igazán a Simicska Lajos–Nyerges Zsolt páros segítségével. Így nem jelenthet súlyos terhet a családi kasszának Orbán Ráhel tandíja, amely a svájci elit magániskolában szemeszterenként 15 millió forintra rúg.
Önállóan pályázva, kizárólag értékhatár alatti közbeszerzésekből gyűjtögetett össze több százmillió forintnyi informatikai megbízást egy vállalkozás, amelynek alapításánál az első Orbán-kormány több informatikai tisztviselője is ott volt.
Egy vállalkozó, aki tisztességesen elvégzi a munkát, úgy viszi el a 25 millió alatti zárt közbeszerzéseket, hogy 40-50 százalékot vissza kell osztania a minisztériumnak, és ez nem egyedi eset. Már az is elképesztő, hogy az adóhatóság a csúcsvezetők irányításával képes cégek ellen menni – mondja Jancsics Dávid. Interjú.