K-Monitor Adatbázis

Az alvilági háborúra két évtizeddel később a polgárok már csak úgy emlékeznek, mint robbantások sorozatára. Meglehet, utóbb már Dietmar Clodo sem jut eszükbe, aki „bombagyárosként" vonul be a hazai kriminalisztika történetébe. Az eseményekben játszott szerepe máig tisztázatlan.

Javában zajlott a területi felosztás, amikor 1997 elején Boros Tamás elhagyta a ContiCart, és - egy, a solymári házát ért fegyveres támadás után - védelmet kérve önként jelentkezett a rendőrségen, majd vallomást tett. Borosnak a robbantássorozat s az egész alvilági háború talán legkritikusabb pillanatában „eredt meg a nyelve". Állította: súlyos tényekkel tud szolgálni a szervezett bűnözésről, illetve az azzal kapcsolatban álló politikusokról és rendőri vezetőkről.

A konfliktusok mindinkább két pólus, az oroszok és a ContiCar-csoport között zajlottak. Az adok-kapok előbb csupán figyelmeztetés szintjén indult meg, kézigránátokat dobáltak egymás érdekeltségeire. 1996-ban már jól lehetett érzékelni, hogy a kialakult helyzet, vagyis az alvilági csoportok közti feszültség az ország közbiztonságának egészét fenyegette, s ezzel együtt mind többször szóba került a problémát sem kezelni, sem pedig megoldani nem tudó rendőri vezetés lecserélése.

Lényegében kudarccal zárult a magyar rendőrség első csapása a szervezett alvilágra, az 1992-ben indult s nagy sajtóvisszhangot kiváltott akciók csupán részeredményeket hoztak. Ugyanakkor tény, hogy az akkoriban felbukkant személyek az „maffiaháborúként” aposztrofált, alvilági leszámolások főszereplőivé váltak. Nevüket egyrészt a lehetséges elkövetők, másrészt pedig a kivégzett áldozatok egyre szaporodó listáján tartották számon.

Az illegális olajkereskedelem és az ahhoz kapcsolódó járulékos alvilági üzletágak jövedelmezőségét látva magyar „üzletemberek” is munkához láttak. Megalakult a ContiCar cégcsoport és az Energol Rt., s ezek a cégnevek utóbb sűrűn szerepeltek a bűnügyi krónikáiban.

A kilencvenes évek elején keletről érkezett kereskedelemmel foglalkozó üzletemberek mögött ott állt a szinte kimeríthetetlen ásványkinccsel rendelkező Oroszország. Emellett pedig akkoriban már megindult világhódító útján a volt Szovjetunió gazdasági, államigazgatási, katonai és titkosszolgálati romjain felépülő orosz szervezett bűnözés. Előbb csak az alvilág alja, a piti csibészek és martalócok lepték el az országot, majd nyomukban megérkeztek az orosz alvilági szervezetek kirendelt „rezidensei”.

Igazán súlyos problémák a háztartási tüzelőolajjal (hto) való kereskedelemben jelentkeztek. A legfőbb gondot az jelentette, hogy a piacon egyrészt beszerezhető volt az üzemanyagnak használatos és így adóköteles gázolaj, másrészt pedig az adómentes hto. A két anyag felhasználási paraméterei lényegében azonosak voltak, s mivel a kettő között az árkülönbség egyre nőtt, mind többen vásároltak hto-t dízel gépkocsijukba. Az árkülönbözet milliárdos jövedelmekhez juttatta azokat, akik belföldön - s persze illegálisan - üzemanyagként tudták értékesíteni a tüzelőanyagként importált olajat.

A magyar szervezett alvilág és a rendőrség egy évtizedét elemző cikksorozatot indít a Heti Válasz Online, amely a szervezett bűnözés rendszerváltás óta számított első évtizedének főbb eseményeit idézi fel.

A '90-es évek olajügyeinek felderítése, illetve a maffia és a nagypolitika szimbiózisának bizonyítása áll a Portik Tamást és Vizoviczki Lászlót érintő nyomozás középpontjában - derül ki a holnap utcára kerülő Heti Válaszból. Noha a „szőkítési" cselekmények jórészt már elévültek, az ezeket kísérő korrupciós, drogkereskedelmi és emberölési esetek még bőven büntethetők.

Lakásán fogták el a Terrorelhárítási Központ kommandósai Portik Tamást, a 90-es évek olajmaffia-botrányainak egyik kulcsszereplőjét, az olajügyekben játszott állítólagos központi szerepe miatt elhíresült Energol Rt. egyik igazgatóját.