K-Monitor Adatbázis

Van benne kockázat és összeférhetetlenség, akadnak kétes esetek.

Vágujhelyi Ferencet és Lévai Tibort összeköti más is. Az Adria-Duna Trade Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. nevű családi cégben Vágujhelyi Ferenc az egyik tulajdonos, Lévai Tibor az egyik ügyvezető. Mindez azt jelenti, az adóhatóság elnöke kormánybiztosként olyan állami informatikai területeket is felügyel, ahol mostohatestvére és üzlettársa kirobbanthatatlan szereplő. A programozó matematikusként végzett Vágujhelyi pénzügyi rendszerfejlesztőként kezdte szakmai pályafutását, rövid ideig információbiztonsági szakértőként dolgozott az ÁPV Rt-nél, az első Orbán-kormány idején 1999-től 2002-ig az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgató-helyettese, majd a Fidesz következő kormányalakításáig saját önéletrajza szerint a Professzionál Informatikai Zrt. elnök-vezérigazgatója volt, amelynek jelenleg szintén Lévai Tibor a vezérigazgatója. A céget a 2004-es nyugdíjbiztosítóval kötött rendszerfejlesztő keretszerződésben a NAS Kft. alvállalkozójaként jelölték meg. A vállalkozás ma is gyakori partnere az államigazgatásnak.

Két tájékoztató levelet küldött a kormányfő, az egyiket a NAV-on, a másikat az Államkincstáron keresztül, de ennek ára van.

Felkerült a kormány honlapjára a Miniszterelnöki Kabinetiroda friss szerződéslistája, ebből derül ki, hogy mire mennyit költöttek az utóbbi években, hónapokban. Ebből például azt látni, hogy 1,8 milliárdba, azaz közel kétmilliárd forintba került a kormánynak a tavaly nyári, járvány utáni konzultáció összeállítása és kipostázása. Ebben a fő csapásirányok a koronavírus utáni élet újraindítása, csatározás az EU-val, járvány, migráció.

Miközben Simonka György Békés megyei fideszes országgyűlési képviselőt és 32 társát bűnszervezetben elkövetett 1,4 milliárd forintos károkozással vádolják, az ügy elsőrendű vádlottja többször is vissza nem térítendő állami és európai uniós támogatást kapott a büntetőper kezdete óta – tudta meg a 24.hu.

Zűrös üggyel terhelt egyházi iskolának ítélt meg közel 180 millió forintot ingatlanvásárlásra a kormány néhány hónappal ezelőtt, noha költségvetési csalás gyanúja és más bűncselekmények miatt is nyomozás folyik az intézmény gazdálkodásával összefüggésben. Az intézménynek egyébként a kormányhivatal is vizsgálja a működését, az államkincstár pedig visszafizetési kötelezettséget írt elő „jogosulatlan elszámolások miatt”.

A Magyar Államkincstár székházában található, aládúcolt, hosszú ideje romos állapotban lévő földszinti pénztárcsarnok felújítására a pályázatot a BMSK Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt. még tavaly júniusban írta ki azzal, hogy ha az ajánlati ár több, mint cirka 1,7 milliárd forint (a 10 százalékos tartalékkerettel együtt), akkor azt érvénytelennek nyilvánítják.

Az egyik kamupárt kétmillió forintért vásárolt médiaszolgáltatást egy szociális szövetkezettől, míg egy másik egyetlen számlán utalta át a közel 50 millió forintos kampánytámogatás teljes összegét egy műanyag termékeket gyártó cégnek.

A TI Magyarország két év pereskedés után kapta meg a Magyar Államkincstártól a pártok és egyéni jelöltjeik 2018-as kampányköltéseinek tételes elszámolását. A megszerzett adatok nyomán számos, a kamupártok által alkalmazott stratégiát azonosítottunk, amelyek a kampánytámogatás szabálytalan elköltésére utalnak. A beszámolók alapján 410 millió forint kampánytámogatás sorsát követhetjük nyomon. Ment pénz „szakértésre”, „piar kommunikációra”, nemegyszer olyan cégekhez, amik egyébként fémszerkezetek gyártásával foglalkoztak, vagy éppen a pártelnök érdekeltségébe tartoztak. Írásunkból az is kiderül, milyen következményei lettek a gyanús kifizetéseknek.

Az állam valóban több mint egymilliárd forint jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetését rendelte el a Magyar Termés TÉSZ Kft.-vel szemben, és a követelését a felszámolónak is bejelentette. Csakhogy a hitelezői nyilvántartásba „határidőn túli” besorolással került az állam követelése. Magyarán az állam kicsúszott a határidőből. A Transparency International szerint mindez azt jelenti, hogy ha volt is remény arra, hogy valamennyi pénz megtérüljön a követeléséből, ezzel a hibával vélhetően elúszott.