K-Monitor Adatbázis

Lassan befejeződik a nem-kormánypárti média felvásárlása, miközben másfél év alatt szinte a semmiből felépült az új, Simicska-cégek nélküli orbánista médiaportfólió. Az 1 milliósra mért elérésű Origo mellett a TV2, az új bulvár-portfólió, az ugyancsak egymillió olvasót elérő vidéki laphálózat és a szépen hálózatosodó rádióadók sosem látott, politikailag homogén tulajdonosi struktúrájú médiabirodalommá állnak össze. Az akvizíciók és a működtetés költségeit részben a magyar költségvetésből átcsatornázott pénzek, részben a tulajdonos stróman-oligarcháknak juttatott uniós finanszírozású projektek haszna fedezi.

A 2010 utáni felfutás azt a korábbi bejegyzésünkből is ismert tényt mutatja, hogy a választási győzelmet követően az állami cégek a piacilag indokoltnál sokkal nagyobb arányban kezdtek hirdetni ezekben a lapokban. Ami talán kevésbé ismert, hogy a 2015-ös összeveszés után milyen drasztikus mértékben csökkentették hirdetéseiket a Simicska-lapokban ezek a hirdetők. Az is látszik, hogy a csökkenés hónapokkal a nyilvános konfliktus előtt kezdődött.

Középszerű intellektus, érdektelen személyiség, de van egy specialitása, amit Révai József óta ő tud a legjobban: pártlapot készíteni – ilyen arc rajzolódik ki Liszkay Gábor portréjából.

„Annyiba került, mintha egy centiméter vastagon bevonták volna arannyal” – nagyjából így él a köztudatban a Margit híd felújítása. Az bizonyos, hogy az eredetileg tervezett költség többszörösébe került a projekt, érdemben senki nem ellenőrizte, és a mai napig nem nyilvánosak azok az adatok, amelyek alapján igazolni vagy cáfolni lehetne a sokmilliárdos túlárazás gyanúját. A politikailag talajt vesztett, meggyengült integritású városháza, kezében a 30 milliárddal, ideális üzleti partnere volt a nagyétvágyú kivitelezőknek.

Átvállalná a rádióktól a hallgatottságmérés költségeit a médiahatóság, amely egy hónappal Andy Vajna új rádiójának indulása után állt elő az ötlettel. Ráadásul a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság egy nappal azt követően tette a meglepő bejelentést, hogy kiderült: évi százmilliós bevételtől esik el azáltal, hogy Andrew G. Vajna film­ügyi kormánybiztos Romániában jegyeztette be tévéadóit, és a bukaresti hatóságnak fizeti be a műsor-szolgáltatási díjat.

Úgy tűnik, hogy Simicska hosszú távon tervez a céggel. Nem vették ki a teljes 2015-ös adózott eredményt osztalékként, plusz 2 milliárd forinttal növelték a vállalkozás saját tőkéjét is.

A hirdetési piacot teljesen átrendezte Simicska Lajos rossz viszonya a miniszterelnökkel, a korábbi milliárdos osztaléknak csak a töredékét tudta kiszívni plakátos cégeiből, igaz, ez még mindig százmilliós tételt jelent. A nyilvános adatok alapján a hirdetési birodalom minden tagja csúnyán visszaesett.

Így működött Simicska pénzszivattyúja. Nem, előtte nem ez ment fordítva.

Megerősítette a Fővárosi Törvényszék a Közbeszerzési Döntőbizottság és a Közbeszerzési Hatóság korábbi döntését, így Simicska Lajos cége három évig nem indulhat közbeszerzési pályázaton.

Habony Árpád élezte leginkább az Orbán–Simicska-konfliktust, megágyazva az oligarcha szóbeli ámokfutásának. A Fidesz hatalmát szolgáló rendszereket még nem sikerült teljesen befoltozni a szakítás után. A kormányfő levonta a tanulságot: senki sem szerezhet még egyszer olyan nagy befolyást, mint Simicska Lajos.