K-Monitor Adatbázis

Úgy tűnik, a héten kiderül, hogy a paksi hitelfelvétellel kapcsolatban a kormánypártok milyen trükkel próbálják majd átugrani vagy megkerülni a saját adósságszabályukat, illetve blokkolni egy Paksról szóló népszavazást. Teljes sikerük mindenesetre egyik vonatkozásban sem várható.

Miközben az illetékes minisztérium és a Met Zrt. szerint minden rendben van, a cég offshore gázbizniszével kapcsolatban hírbe hozottak közül többen is elhatárolódtak az ügytől. A Met hátterében felbukkanó két magyar üzletember még mindig néma.

A hivatalos magyarázat szerint Simon Gábor úgy bukott le a 240 milliós titkos ausztriai bankszámlájával, hogy az osztrák pénzmosás elleni hatóság az osztrák bank adatai alapján kiszúrta, hogy ő egy magyar politikus. Éppen ez, vagyis az ügyfél "kiemelt közszereplő" minősége az, amit a magyar bankok ma csak külföldi ügyfélnél kötelesek vizsgálni, a hazai politikusoknál azonban nem.

Tegnap a bíróság első fokon elutasította a TEK árvizes cikkünk miatt indított helyreigazítási keresetét. Minden pontban. De ezzel még nincs vége, az árvíz-saga folytatódik: a témában írt második cikk miatt is perelnek, és – biztos ami biztos - büntetőfeljelentést is tettek a szerző ellen. Meglepő lenne, ha nem fellebbeznék meg a tegnap megszületett ítéletet, hiszen a TEK láthatóan vérig van sértve.

1993-ban tetőzött a magyar ipari kutatóhálózat összeomlása. A már megrokkant intézeteket a „zártkörű” ítélethirdetés előtt amerikai szakértők dollármilliókért átvilágították, de a helyismeret nélküli játszi javaslataik még akkor sem javítottak volna a helyzetükön, ha mindezeket állami intézkedés követi. Utólag is szinte hihetetlen, hogy miként asszisztált a politika a hazai ipari K+F-hálózat széthullásához, vele együtt a hazai ipar és az önálló miniszteriális irányítás önfeladásához.

A Horváth András által kirobbantott áfacsalási botrányban lassan érkeznek a konkrét történetek, de akadnak, akik vállalják – még ha név nélkül is -, hogy elmondják, ténylegesen hogyan zajlanak az ilyen ügyletek. Ezúttal az autólízing területéről mutatunk be egy trükköt.

Rendesen felpörgette a pártalapítási kedvet az a pártonként 150-700 millió forint, amit az országos listát állító pártok kaphatnak az államtól a választási kampányra. A könnyű pénzszerzési lehetőség még olyanokat is visszacsábított a politika területére, akik tíz évvel ezelőtt Zuschlag János közreműködésével duzzasztották fel az MSZP Vas megyei párttagságát, de később kizárták őket a szocialista pártból.

A paksi bővítésre kötelezettséget vállaló orosz-magyar nemzetközi szerződés megerősítéséről és kihirdetéséről szóló parlamenti szavazás és a hitelfelvételről szóló múlt heti nyilatkozatok alapján eljutottunk odáig, hogy legalább már az látszik, hogy mi az a kevés, amit a kormány magától nyilvánossá akar tenni az évtized legfontosabb magyar állami döntéséről. Ideje tehát áttekinteni, hogy ezzel szemben mi lenne az, ami egy ilyen ügyben a nyilvánosságra tartozik. Egyelőre három perünk körvonalazódik.

Az MTVA még a más rádióknak értékesített rádiós hírblokkok összeállítására is egy külső céget kért fel: a közmédia évi nettó 42 millió forintot fizet ezen a jogcímen a Strategopolisnak, Giró-Szász András kormányszóvivő volt cégének, amely a Fidesz-frakciónak is alvállalkozója.

Még most is alig hisszük el, hogy az MTVA hogyan maxolta ki jogi eszköz- és érvkészletét annak érdekében, hogy ki ne derüljön, milyen feltételekkel vett fel 43,4 milliárd forint hitelt. Abszurd érvek, perelhúzó taktika és jogcsavarás: az MTVA ezúttal is alulmaradt adateltitkoló hadjáratában. Az első fokú bíróság keddi ítélete alapján ki kell adnia a Kunigunda utcai székházra felvett hitelszerződésének teljes szövegét.