K-Monitor Adatbázis

Budapesti kerületek és vidéki nagyvárosok önkormányzatai végeztek az utóbbi években közvélemény-kutatásokat. Előfordult, hogy a megkötött szerződés tárgya városmarketing vagy turizmus volt, esetleg a médiafogyasztás szokásai, de a trükk az, hogy a címekkel ellentétben a kérdőívekkel sokkal inkább azt szerették volna kideríteni, milyen is a kormány és az ellenzék közötti aktuális erőviszony. A kutatási eredményeket nem hozták nyilvánosságra, de a hvg.hu megszerezte a dokumentumokat. A kerületek és a városok százmilliónál is többet költöttek erre

A Demokratikus Koalícióval (DK) e ciklusban már nem először fordult elő, hogy politikusa valamilyen pozícióhoz vagy kedvező lehetőséghez juthatott volna a NER által. Eörsi Mátyás DK-politikusnak azzal sikerült beverekednie magát a NER-túlélők díszes csapatába, hogy elfogadta az Orbán-kormány jelölését a Demokráciák Közössége főtitkári tisztségére. Most a párt Budapesti Koordinációs Tanácsának jelenlegi tagja, a DK 2018-as országos listáján is rajta lévő, korábban MSZP-s színekben parlamenti, majd önkormányzati képviselőként ténykedő Élő Norbert szerzett volna kedvező áron ingatlant a Fidesz-vezetésű XI. kerületi önkormányzattól. Hogy aztán az ezt feltáró cikk megjelenése után nem sokkal visszalépjen az üzlettől.

Az ma már egészen hétköznapi jelenség, hogy az önkormányzati médiumok nettó politikai propagandaeszközként működnek. Az azonban mindenképp új szintet jelent, hogy a választókerületben a szavazatokért küzdő kormánypárti képviselő Facebook-hírfolyama és az önkormányzati magazin közt olyan mértékű a tartalmi átfedés, hogy a politikus fb-fotói jelennek meg a kerületi újság lapjain. A kiskorúakkal mindig szívesen fényképezkedő Simicskó Istvánnak és az Újbuda-magazinnak ez is sikerült.

A múlt hónap uborkaszezon volt, csak a WHB, a Market, és Varga Károly cégei nyertek számottevő közpénzes megrendelést.

Két kormányzati ciklus telt el úgy, hogy a torz budapesti egészségügyi rendszerrel nem kezdtek semmit. Ez pedig nemcsak a gyenge örökség és a szerencsétlen központi szervezés kérdése, hanem a finanszírozásé is. Budapesten és az agglomerációban nagyjából 4 millió ember él, és használja a fővárosi kórházakat. Mivel viszont egyedül Budapest nem számított fejletlenebb konvergenciarégiónak, így alig kapott uniós forrást az egészségügy fejlesztésére. Miközben vidéken közel 500 milliárd forintból fejlesztették a kórházakat.

Újbuda egykor dzsungelszerű Duna-parti része, a Kopaszi-gát, szűk másfél évtized alatt ingatlanbefektetők prédája lett. A kétezres évek első felében a rossz közbiztonságáról, kétes hírű kocsmájáról, illegális hulladéklerakóiról, hajléktalantanyáiról elhíresült parti szakaszra Molnár Gyula volt XI. kerületi, MSZP-s polgármester (pártja mai országos elnöke) és az akkoriban a szocialistákhoz köthető nagyvállalkozó, Leisztinger Tamás szórakoztatónegyedet, vízi vidámparkot ígért. Ma pedig az alig tíz éve magánparkként megnyitott, szép, de kihasználatlan Kopaszi-gát melletti területen 120 méteres – világörökségi szakemberek szerint a védett budai panorámát is veszélyeztető – felhőkarcolót, lakó- és szórakoztatónegyedet fog építeni Orbán Viktor ismerőse, Garancsi István, a Fideszhez köthető nagyvállalkozó.

Valami interaktív, meg valami gyerekkoncert. Nagyjából ennyi hivatkozással emelte 10 millió forintra Mága Zoltán éves önkormányzati támogatását a Hoffmann Tamás fideszes polgármester vezette XI. kerület.

Sem a nyomtatott, sem az online változatot nem tudjuk úgy kinyitni, hogy ne találkoznánk azonnal állami hirdetések garmadájával. A modell nem új, csak éppen a piac rendeződött át – már amennyiben piacnak lehet nevezni a közpénzek ilyen jellegű osztogatását.

A XI. kerület még Molnár Gyula idején kezdte el megvalósítani a „Kulturális Városközpont” néven futó tervet, melytől azt remélték, a kulturális-szabadidős funkcióváltás a minőségi vendéglátással kombinálva felértékeli majd a Bartók Béla út környékét. Ma már látszik, hogy a várt eredményekből alig valami valósult meg – viszont néhány vendéglátós nagyvállalkozó fillérekért jutott hozzá a terület legértékesebb ingatlanaihoz.

A nyilvánosságba nagy svunggal berobbanó önkormányzati ingatlanügyek többnyire nem állnak meg a bíróság előtt. Az eljárás akár évtizedes elhúzódása ellenben szinte garantált.