Lassan libben fel Mészáros Lőrinc több tízmilliárdos kistafírozásáról az állami fátyol. Mager Andrea majd félmilliós költségtérítést kér az MSZP-elnöktől.
A nukleáris főhatóság vezetője épp az előtt mondott le, hogy esedékes lenne a hivatal döntése a sokmilliárdos bővítési munkák engedélyezéséről. Fichtinger Gyula utódját kétharmados többséggel, kilenc évre betonozzák be.
Emlékeznek, miről szólt az 1990-es évek jobboldali nyilvánossága? Mi volt az egyik legtöbbet hangoztatott politikai-gazdasági axióma? Az, hogy a rendszerváltás környéki „spontán” és egyéb privatizációs gyakorlatok során a kommunisták gazdasági befolyássá mentették át politikai hatalmukat. Hogy az állampárti apparátus széthordta az országot, hazavitte a nemzeti vagyon tetemes részét. A megvádoltak erre általában úgy válaszoltak: nem kell olyan szigorúnak lenni, ez nem volt ab ovo gazemberség, hiszen „a gazdasági erőcsoportok jelenléte és versenye nem csupán a piacgazdaság természetes velejárója, hanem egyben a demokrácia egyik feltétele is”.
Politikailag megbízható emberekkel erősítik a Mol felügyelőbizottságát. A cég vezetői eddig is tűzközelben voltak, ami a kormányzati kapcsolatokat illeti.
Orbán Viktor és a Fidesz elemi érdekévé vált a Mol túlélése és üzleti virágzása, miután a kormánypárthoz lojális emberekkel feltöltött két közérdekű vagyonkezelő alapítvány a legnagyobb tulajdonosok közé került a vállalatban.
Gázhálózatok távfelügyeletét végezheti el a cég, amelyben ifjabb Orbán Győzőnek is tulajdonrésze van. A miniszterelnök családtagjai ritkán nyernek közbeszerzésen fővállalkozóként, általában alvállalkozóként vagy beszállítóként szoktak dolgozni.