Újraindult az a büntetőper, amelyben Simon Gábort, az MSZP volt elnökhelyettesét különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással, hamis magánokirat felhasználásával, valamint közokirat-hamisítással vádolja az ügyészség. Az elsőfokú eljárást azért kell megismételni, mert változott a bíró személye. Csütörtökön a Fővárosi Törvényszéken a bíró a korábbi eljárás jegyzőkönyveit ismertette.
Összeférhetetlenül juthat felügyelőbizottsági elnöki fizetéshez a második kerületi szocialista polgármester.
A Szegedi Törvényszék honlapján részletes tájékoztató olvasható arról, hogy az ügyelosztási rendet a törvényszék elnöke határozza meg, amit az OBH utasításban megfogalmazott elvekre, a bírói tanács és a kollégiumok véleményének ismeretében az elnök a következőképpen határozott meg a 2019-es évre. Az egyébként hosszú, több oldalas jogi szövegben, amely ügytípusokra, fokozatra, témákra bontja az ügyeket, az elosztás rendjéről az áll, hogy „a Büntető Kollégium esetében ügykiosztásra jogosultak – beleértve a helyettesítést is: dr. Nagy Andrea, igazgatási feladatok ellátásával megbízott törvényszéki bíró”. A szabályozás hosszas taglalásából az is világosan kiderül, hogy ha valamiért kizárt a szabályokból adódó ügyelosztó személye, akkor az elnöknek kell módosítani azt. Dr. Nagy Andrea azonban köztudottan nem más, mint dr. Szilágyi János ügyvéd párja, gyermekének édesanyja.
A Mandiner értesülései szerint a vezérigazgató közeli ismerőse, a közterületfenntartónál korábban informatikai tanácsadóként működő Sikos Zsolt SAS Group nevű cége többszörösen is törvényszegő módon jutott sokmilliós megbízáshoz, melynek keretében összesen nettó 350 ezer forintos napidíjért adhat tanácsot három szakértő. A 17,5 milliós keretösszegű kiírásban még azt sem szabták meg előre, hogy a megállapított keretösszeg erejéig legalább hány órában kell tanácsot adni. Végül még a közbeszerzés iratainak hivatalos közzétételét is elsumákolták.
„Nem mondjuk meg, milyennek kellene lenni a törvényeknek” – állította André Goodfriend, az Egyesült Államok volt budapesti ügyvivője. A Mandiner birtokába jutott, a nyilvánosság számára eddig ismeretlen, 2014. októberi non-paper viszont rávilágít: nagyon is konkrét törvénymódosításokat követelt az amerikai fél a magyar kormánytól (például a reklámadó eltörlését).
Az MTI nyomán az egész magyar sajtó az infotörvény friss módosításának tudta be azt a vasárnapi hírt, miszerint az LMP-s Sallai R. Benedeknek 7,7 milliót kell fizetnie, ha ki akarja kérni a földpályázatok adatait. A valóságban ezt a brutális összeget az évek óta hatályos szabályok alapján állapították meg, a módosítás vonatkozó része ugyanis csak október elsején lép hatályba.
A Magyar Nemzeti Bank megvásárolta az egyetlen Magyarországon fellelhető Tiziano-festményt, a Mária gyermekével és Szent Pállal címűt, melyért a Matolcsy György vezette jegybank 4,5 milliárd forintot fizetett.
Orbán svájci bankára, sötét ló a diplomáciában, Mr. Arábia – felkapta a sajtó Nagy Istvánt, Magyarország svájci nagykövetét. Van is miért. Az erdélyi származású világpolgár életútja az elmondása szerint a hatvanas évekbeli disszidálástól olasz jezsuitákon, Libanonon és a Vanderbilteken keresztül a Wall Streetig vezetett; miközben a Szabad Európa Rádiónak dolgozva Elvis Presley-vel interjúzott és Jim Morrisonnal bulizott. Nagy aztán Afrikán keresztül végül Svájcba érkezett, ahol letelepedett, de az arab világban is kiterjedt a kapcsolatrendszere.
Kémfilmbe illő körülmények között sikerült találkoznunk a Budapesten „bujdosó” Markó Attilával, aki csak a Mandinernek szólalt meg azóta, hogy múlt szerdán a román legfelsőbb bíróság az ottani korrupcióellenes ügyészég (DNA) kérésére elrendelte előzetes letartóztatását.
Nincs örökre belénk ivódva a korrupció, de a kulturális minták megváltoztatásában az oktatásnak és a szabályoknak is nagy szerepe van – amiket persze be is kellene tartani – mondta a Mandinernek Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója, akit a Quaestor-ügyről, az oligarchákról és a kormány korrupcióellenes stratégiájáról is kérdeztünk.