K-Monitor Adatbázis

Szakmai szervezeteket és cégeket kérdeztünk arról, mik a tapasztalataik a júliusban elindult hulladékkoncessziós rendszerről. Szerintük hibás szemlélet, hogy a Mol koncessziós cége csak a nagy és a közepes cégekre koncentrált, a kicsikkel nem törődtek. „Ezek a kis cégek és az általuk gyűjtött anyagok nagyon hiányoznak” – mondta egy szakértő. Az informatikai rendszer az utolsó pillanatban készült el, emiatt is akadozik az anyagáramlás, a hulladékhasznosítók egy része nem kap utánpótlást.

Júniusban több mint kétezer roncsautót adtak le a bontókban, júliusban, amikor a Mol átvette a hazai hulladékpiacot, már csak 535-öt. A koncesszió eddigi szűk öt hónapja a rendszerszintű problémákról szólt, de egy, a Mol üzletpolitikájára rálátó forrásunk szerint a koncessziós társaságnak sincs egyszerű dolga.

Furcsa rendszerben indul el januártól az italosdobozok kötelező visszaváltása. A műanyag ásványvizes palackokért is ötven forint jár, de ehhez sértetlen állapotban kell bedobni az automatába. Már ahol lesz ilyen. Olyan jogszabály született, hogy a palackok begyűjtője, a Mol hulladékkoncessziós cége ne abban legyen érdekelt, hogy minél többen váltsák vissza az üvegeket, és csökkenjen a környezetszennyezés, épp ellenkezőleg. Minden egyes vissza nem váltott palack után bruttó ötven forinttal gazdagodik a cég.

Szakmai szervezeteket és cégeket kérdeztünk arról, hogy mik a tapasztalataik a júliusban indult hulladékkoncessziós rendszerrel kapcsolatban. Beszéltünk néhány elégedett céggel, de a többség igen kritikus. A VOSZ főtitkára szerint sorra zárnak be a kis MÉH-telepek.

A korábbi cégek egy jelentős része nem írt alá a Mol hulladékos társaságánál, a MOHU-nál. Azért nem szerződtek le, mert a MOHU ötféle kötbért követelhet, cserébe viszont nem garantál semmit. Azt sem, hogy lesz elég munka, illetve megéri velük dolgozni. A MOHU egyébként is csak többkörös tárgyalás után szerződik, amelynek része az „árlejtés”, amikor negatív liciten kell a korábbi áraik alá menniük a hulladékpiacon továbbra is dolgozni akaró cégeknek.

A Mol nyerte meg 35 évre a hazai hulladékgazdálkodásra kiírt koncessziós pályázatot, amely júliusban indult el. A Mol és a magyar állam viszont – üzleti titokra hivatkozva – nem akarta nyilvánosságra hozni az általuk szentesített megállapodás mellékleteit. Pedig ebből derülhet ki, mekkora üzletről van szó, és milyen feltételekben állapodtak meg.

Magyarországon minden rendszeres újságolvasó tudja, hogy a NER-ben a Fidesz-holdudvar cégei számára nem egészen úgy működik a piac, ahogy az a gazdasági tankönyvekben meg van írva. De hogy mennyire nem úgy, az azért meglepő lehet, ha néha egy kicsit utánaszámolunk. Rogán Antal üzletasszonnyá átlényegült exfelesége és társa, Sarka Kata cége olyan modellben működik, amelyről a kormányközeli vállalkozók többsége is csak álmodozhat.

Egyre több jel mutat abba a irányba, hogy nem sikerült túl acélosra a Mol vezetésével indult új hulladékkoncessziós rendszer. Világi Oszkár, a Mol-csoport vezérigazgató-helyettese azt mondta, hogy a cél a versenyképes hulladékgazdálkodás, amely „elsősorban alapanyagként tekint a hulladékra”. Most mégis már feldolgozott, újrahasznosított alapanyag kidobására utasította egy e-mailben a MOHU a partnereit.

Bár az Európai Bizottság is vizsgálja a CATL debreceni akkugyárának hatását a vízbázisra, a magyar kormány keresztülviszi akaratát a következmények alapos felmérése nélkül.

Hiába indult el júliusban a Mol vezetésével az új, koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer az országban, sokan még kivárnak. A Mol hulladékos cégével szerződő fémtelepek negyede csak hat hónapra írt alá. Abban bíznak, hogy az induló jogi eljárások hatására kivesznek bizonyos anyagáramokat a hulladékkoncesszió hatálya alól. A peres ügyek és a hatósági vizsgálatok még a 35 éves koncesszió érvénytelenségét is kimondhatják.