K-Monitor Adatbázis

Még a NER-oligarchák is megszeppentek kissé a járvány első évében: profitjuk nagyobb részét hagyták benn a cégeikben, és kevesebbet vettek fel belőle osztalékként, mint korábban. De azért persze nem csak maradt, jutott is. HVG Top 500, 6. rész.

Egy esetleges kormányváltás után is biztonságban lesz a 4iG, Mészáros Lőrinc korábbi érdekeltsége, amelyet nemzetközi multivá tesz az állami segítség és a német hadiipari óriás, a Rheinmetall tőkéje.

Sokmilliárdos állami megrendelésekkel pumpálták fel a céget, amelyet pont az a német hadiipari óriás tőkésít fel, amelynek Magyarország az egyik rendszeres vásárlója.

Az adóhivatal által évek óta szorongatott Gattyán Györgynek több kormányközeli üzlete is van, az ellenzék viszont távolságtartó a szexbizniszben meggazdagodott milliárdossal. Ebből nem olyannak tűnik, mint aki valóban függetlenként tűzte politikai zászlajára a digitalizációt.

Ez a cikk nem született volna meg, ha előző magántőkealapos írásunk óta nem uralt volna el szinte minden magyar stratégiai ágazatot az a gyakorlat, hogy efféle titkos pénzeszsákokból finanszírozzák a NER nagybevásárlásait. Tudjuk, látjuk tehát, hogy „hol a lé”, csak azt nem, honnan van és pontosan kié. Ami biztos: mostanra 78 bejegyzett magántőkealap lett, és ebből 55-öt Mészáros Lőrinc-, Tiborcz István-, Matolcsy György- vagy Rogán Antal-közeli cégek kezelnek.

A Rheinmetall AG megveszi a Jászai Gellért-féle magyar cégnek a negyedét. A német hadiipari óriás és a 4iG egy közös informatikai vállalatot is létre fog hozni.

Előzetes, nem kötelező erejű megállapodást kötött Jászai Gellért befektetési társasága, a KZF Vagyonkezelő Kft., a 4iG Nyrt., valamint a Rheinmetall AG; a megállapodás értelmében a düsseldorfi székhelyű, védelmi iparban és járműgyártásban is meghatározó globális vállalat két tranzakcióval együttesen 25,1 százalékos tulajdont szerezhet a 4iG Nyrt.-ben

A nemzetközi hírű intézményben mások is fantáziát látnak, az elmúlt években már érkezett hozzá milliárdos nagyságrendű befektetés.

Magyar Olivér Mátyás szekere jól fut, egy másik új cégébe a felcsúti milliárdos érdekeltségébe tartozó MKB Bank kockázati tőkealapja szállt be.

Emlékeznek, miről szólt az 1990-es évek jobboldali nyilvánossága? Mi volt az egyik legtöbbet hangoztatott politikai-gazdasági axióma? Az, hogy a rendszerváltás környéki „spontán” és egyéb privatizációs gyakorlatok során a kommunisták gazdasági befolyássá mentették át politikai hatalmukat. Hogy az állampárti apparátus széthordta az országot, hazavitte a nemzeti vagyon tetemes részét. A megvádoltak erre általában úgy válaszoltak: nem kell olyan szigorúnak lenni, ez nem volt ab ovo gazemberség, hiszen „a gazdasági erőcsoportok jelenléte és versenye nem csupán a piacgazdaság természetes velejárója, hanem egyben a demokrácia egyik feltétele is”.