Tarjányi Péter, a bezárt Zoom alapítója és Murányi András volt hírigazgató a cenzúrát emlegető 444-es cikk kapcsán etikátlansággal vádolja annak szerzőjét. Elmondták, miért nem engedték ki elsőre a Zoomon például a Kaminsky Fanni melltartóján viccelődő írást, és mit gondolnak az Orbán-kormány érdekében történő cenzúráról.
Egy átlagemberek által ritkán használt műszaki eszközt szerzett be Simicska Lajos az Orbán Viktorral folytatott háborúskodása utolsó hónapjaiban. Épp az üzleti birodalmának különböző cégeit irányító vezetőkkel tartott egy megbeszélést budai irodájában, amikor belépett egyik munkatársa, és átadott neki egy sárga készüléket. Simicska kézbe vette, és berakta a táskájába, miközben elmagyarázta a többieknek, hogy ez egy olyan mérőberendezés, amely jelzi, ha a környezetében túl nagy a káros sugárzás.
Ma jelent meg utoljára önálló lapként a Vasárnapi Hírek. Jövő héttől már csak a Népszava mellékleteként, nyolc oldalon lesz olvasható. A lépés időzítése a tulajdonos cég mögött álló Puch László miatt különösen érdekes.
Öt éve él a jogszabály, amellyel a kormány elvette a lehetőségét annak, hogy versenyszabályok miatt esetleg meghiúsuljon a nagy Fidesz-barát média-összefonódás. Eddig sem volt hiány nemzetstratégiai jelentőségre és közérdekre való hivatkozásban, ha olyan ügyletről volt szó, amit a kormány bármi áron keresztül akart vinni. Végignéztük ezeket, és bár van köztük pár meredek, a mostani testhosszal veri őket.
Folytatódik Habony Árpád köreinek terjeszkedése a szlovén médiapiacon. Ezúttal a miniszterelnöki tanácsadó üzlettársa, Schatz Péter 112 228 euróért (36 millió forint) vásárolt újabb 14 százalékot Nova Obzorja kiadóban, számolt be a Dnevnik alapján a Mladina.
Az elmúlt három évben akadt pillanat, amikor Simicska Lajos hajlandó lett volna kiegyezni Orbán Viktorral, de a felesége az utolsó percig tartotta benne a lelket. Április 8. után azonban a miniszterelnök már nem akart alkudozni. A fegyverletételt végül Nyerges Zsolt szíves közreműködésével hozták tető alá.
Három politikus, (volt) pártelnökök, akikben szinte semmi közös nincsen. Különböző világokat képviselnek, eltérő eszközökkel, más-más stílusban. Abban mégis hasonlítanak, hogy messziről és szabad szemmel is ellenzékinek látszottak. Le is csapott rájuk a kormányzati álhíripar, full-kontaktban, övön alul ütötte őket, főleg a kampányidőszakban. Juhász Péter, Hadházy Ákos és Vona Gábor most sorra nyerik a pereket – ezeket elemezzük cikkünkben. Csakhogy történetük a közpénzen működtetett hazugsággyárak hatékonyságát is példázza: hiába a törvényszéken kis részletekben visszanyert tisztesség, mára mindhárman eltűntek a politika élvonalából.
Vonának ez az esete kiválóan modellezi a propagandagépezet működését: az egy központból, adott esetben egy teljesen komolytalan bulvárlapból – máskor pedig alig olvasott, impresszum nélküli blogról – pár órán belül, de legföljebb másnapra vírusként szóródó tartalmakat. A másodjára/sokadjára közlők saját „értesülést” csak elvétve fűznek a szemlézett hírhez, legtöbbször az átfogalmazással sem bíbelődnek, sokszor pedig még a cím is ugyanaz marad több tucat sajtótermékben.
A Magyar Nemzet és a Heti Válasz eladásával vagy megszüntetésével és a Lánchíd rádió bezárásával (az októberben lejáró frekvenciaengedélyt nem hosszabbítják meg, ha minden igaz), úgy tűnik, Simicska Lajos egy időre biztosan kiszáll a magyar médiapiacról, ami pedig elég régóta elképzelhetetlen volt a jelenléte nélkül.
A kormányfő évekig azt mantrázta, hogy többségében nemzeti kézben szeretné tudni a médiát. Miután ezt elérte, új célt fogalmazott meg: sokkal nagyobb arányban szeretné, hogy jelen legyen a magyar tőke a szektorban, mint korábban. Ez azért lenne jó neki, mert a magyar tulajdonos könnyebben befolyásolható politikailag, mint a külföldi.
