Közel egy évvel ezelőtt lett a falu saját hírlevelének felelős kiadója a polgármester. Pedig az önkormányzati törvény világosan kimondja: a két poszt összeférhetetlen.
Miközben évente milliárdos nyereségre tesznek szert a kormányváltás óta, a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó hirdetési cégek a kisebb bevételt biztosító lehetőségeket sem hagyják ki. A hvg.hu gyűjtése alapján ezek 19 településsel kötöttek reklámgazdai szerződést, ami esetenként arra is felhatalmazza őket, hogy piaci vetélytársaiktól díjat szedjenek azért, hogy kint lehessenek a plakátjaik. Volt olyan város, ahol a Simicska-cégek egymással versenyezve indultak a koncesszióért.
Kósa Lajos lassan tizenöt éve irányítja Debrecent, és egyelőre komolyan vehető kihívója sincs. Bár a város adóssága tíz év alatt a tízszeresére nőtt, az önkormányzat a baráti médiumokra nem sajnálta a pénzt: hat év alatt több mint 700 millió forint jutott ilyen célokra. A képviselőtestület súlytalan, a városházán zajló folyamatokat ismerő forrásaink szerint még a vagyonkezelő holdingnak is nagyobb beleszólása van az ügyekbe, mint a kormánypárti frakciónak. Debrecen arculatát 14 éve Kósa Lajos üzleti-baráti köre alakítja, és ez a mindenre kiterjedő befolyás értelemszerűen a helyi médiát is érinti.
Érdekes személyiség Nagykőrös polgármestere. Annak idején még a Magyar Szocialista Munkáspártban kezdett politizálni, később SZDSZ-es, majd kisgazda lett, napjainkban pedig fideszes. És nem ez az egyetlen furcsaság vele kapcsolatban.
Vegyük komolyan magunkat! Újságírók vagyunk, lapokat szerkesztünk, cikkeket írunk legjobb tudásunk szerint, aztán az olvasó eldönti majd, hogyan. Olykor képletesen átlépünk a kordonon, tudósítunk azokról, amiket csak mi láthatunk
Szerdai cikkünkre, amelyben azt boncolgattuk, hogy a Heti Válasz szerződésben vállalta, hogy nem ír semmi sértőt a II. kerületről, máris reagált a budai városrész. A kerület sajtósa saját magát hazudtolta meg.
Birtokunkban van egy szerződés, amelyet a Heti Válasz és a második kerületi önkormányzat kötöttek, s ebben – nem túl nagy összegért – a hetilap vállalja, hogy nem ír semmi sértőt a kerületről.
Az utóbbi műfajú írásokat egyébként a szakzsargon PR-cikkeknek nevezi, és pontosan azért, hogy az olvasó tudja, mit olvas (azt, amit a megrendelő szeretne, hogy olvasson), (x) aláírással, netán keretbe foglalva szokás megjelentetni.
A Magyar Narancs online írására különben még megjelenése napján reagáltam, a szerzőnek, a főszerkesztőnek és az online szerkesztőségnek is eljuttatott válaszomnak azonban nem adott helyet a szólás és véleményszabadságra szavakban mindig sokat adó médium.