K-Monitor Adatbázis

Orbán Viktor egyértelművé tette, mi vezette a közalapítványok kurátorainak kiválasztásakor: világnézeti elköteleződést várt el. Közben várhatóan újabb forrásokhoz juthatnak majd a kiszervezett intézmények.

A Magyar Polip – A posztkommunista maffiaállam a tavalyi év egyik sikerkönyve volt, mely több mint tizenkétezer példányban kelt el. A kötetet jegyző liberális értelmiségiek közös kiindulópontja szerint a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fidesz, illetve a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik. Most megjelent az immáron berendezkedett autokratikus rendszert elemző második kötet, amelyben ismét az Orbán Viktor miniszterelnök körül kialakult oligarchavilágot bemutató tanulmánnyal jelentkezett Becker András kollégánk, amit kedvcsinálóként mi is közreadunk.

Az UD-ügy – ha a „nemzeti” média és a vádhatóság tudatformáló erőfeszítései ellenére még emlékszünk a lényegre – klasszikus megfigyelési história volt: egy magáncég (és/vagy annak néhány munkatársa), jelentős részben politikai megrendelésre, a köznyelvben titkosszolgálatinak nevezett módszerekkel adatokat gyűjtött politikusokról, közrejátszva egy ellenzéki párt belső erőviszonyainak átalakulásában. A következmény az elmúlt 22 év egyik legfurcsább bűnügye lett.

Közel egymilliárd forintot keresett pár hónap leforgása alatt a Fidesz-közeli Századvég-csoport – derült ki egy októberi bírósági tárgyaláson. Ám a miniszterelnök főtanácsadójához köthető csoport nemcsak a kormány támogatását élvezi, a Fidesz-frakciónak és az MFB-nek is adnak tanácsokat, továbbá a kormányváltás óta a piacon is lendületet vettek, miután felismerték, az egészség jó befektetés. Megpróbáltuk feltérképezni a századvéges társaság szövevényes érdekeltségeit.

Az ezekben a napokban éppen ünnepelt állam kasszáját legegyszerűbben úgy lehet leírni, mint egy pénzzel teli teknőt, amelyből számos kisebb-nagyobb csap engedi le a benne valót, az elfolyókat pedig hol csak csepegtetik, hol pedig testes sugarúra állítják a kormányzati kezek.

A héten felmentették Dávid Ibolyát, Herényi Károlyt, Szilvásy Györgyöt és Tóth Károlyt UD-ügyben. A PKKB-nak az ügyben eljáró bírója élesen kritizálta az ügyészség munkáját. Tokfalvi Elek véleménye az UD-botrányról.

A Heti Választ böngészve a Csapajev partizánja jut eszünkbe, akit utóvédnek hagytak az erdőben, s mikor éppen aknát szerel a sínpárra, az arra vetődött pioníroktól megtudja: a cár kivégezve, Lenin a mauzóleumban, szovjet tankok Berlinben, Gagarin az űrben. Keserűen sóhajt: „Én meg csak itt robbantgatok, robbantgatok!” (Az anekdotának létezik japán katonás, amerikai turistás változata is, de azt hagyjuk meg a hanyatló Nyugatnak.)

Fellegi Tamás az egyik legfontosabb minisztérium vezetőjeként egyik konfliktusból került a másikba, bukása pedig egyben a kormányzati kötődésű gazdasági háttéremberek megerősödésének is a története. A Fidesz körüli gazdasági birodalomról szóló kétrészes cikk második darabja.

Ma már legfeljebb egynapos hír, ha az UD Zrt.-ügyből lett Dávid-Herényi-Szilvásy-Tóth-perben újabb fejlemény van - pedig a történet egyre érdekesebb.

1998. október 20–25-e között Stumpf Istvánnal Londonban jártunk. A kancelláriaminiszter kabinetfőnökeként közreműködtem abban, hogy rendkívül tartalmas programot sikerüljön lebonyolítani a brit fővárosban, melynek során kormányzati vezetőkkel és parlamenti képviselőkkel, értelmiségiekkel, a gazdasági élet szereplőivel és helyi magyarokkal találkoztunk, és még a Wembley stadionba is eljutottunk egy Arsenal–Lens meccsre.