K-Monitor Adatbázis

A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja szerint nincs ok azt feltételezni, hogy nem kellően megalapozott döntést hozott az a bizottság, amely húsz évvel ezelőtt elbírálta Schmitt Pál doktori disszertációját.

A Testnevelési Egyetem környékén kérdeztünk járókelőket arról, mit szólnak ahhoz, hogy Schmitt Pál államfő doktori disszertációja súlyosan plágiumgyanús.

A fokozatot kiadó egyetemre, illetve az államfőt jelölő pártra, a kormányra és a Köztársasági Elnöki Hivatalra vet rossz fényt Schmitt Pál plágiumügye – mondta a hvg.hu-nak Balázs Péter volt külügyminiszter, egykori diplomata. Szerinte már minden nagykövet lejelentette országának az esetet, Schmitt dossziéjában már mindenhol ott a bejegyzés a botrányról.

"Schmitt Pál plágiumbotrányához hasonló ügyet – ha igaz, amit a hvg.hu állít – egy köztársasági elnök nem nagyon élhet túl. Akár lemond, akár nem, politikai karrierje halálos sebet kap, működése ellehetetlenül" - írja Török Gábor.

Az elnöki hivatal tekintélyének megmentéséért, de legalábbis megőrizve az esélyt az újjáépítésére, Schmitt Pálnak haladéktalanul le kellene mondania - írja Szerintünk című szerkesztőségi állásfoglalásában a Jobbklikk.hu véleményoldal.

Nem változtatta meg véleményét Schmitt Pál dolgozatáról a hvg.hu által nyilvánosságra hozott ügy, ma is "alapos, tanulságos" munkának tartja a jelenlegi államfő 1992-ben született kisdoktori dolgozatát az egyik bíráló, Kertész István. Az ókortörténész professzor hihetőnek tartja az államfő hivatalának álláspontját, és "polgári lelkiismerete berzenkedik" a Schmitt ellen indult "politikai támadásoktól". Azt viszont elismerte, hogy ő soha nem tulajdonítaná el kollégái kutatási eredményeit. Állítja: húsz évvel ezelőtt jóhiszeműen járt el, mert az egyetem rektora és a dolgozat másik bírálója meggyőzte, hogy a disszertáció megfelel az intézmény támasztotta feltételeknek.

"Az ország jelenleg legnépszerűbb politikusának sztorija elsősorban arról szól, hogy egy a feladatára alkalmatlan ember miként tudja nevetségessé tenni magát szinte minden lépésével az ország első közjogi méltóságaként.” Forr a levegő Schmitt Pál és legújabb botránya körül.

Ha száz százalékosan beigazolódna, hogy Schmitt Pál valóban plagizált doktori disszertációjának megírásakor, ma szakdolgozatként sem menne át a rendszeren az írása: a megrovástól a kicsapásig több verzióval is számolhatna. Bár nem mindenhol veszik egyformán szigorúan a helyesírási hibákat a diplomamunkáknál, egyes felsőoktatási intézményekben nagy valószínűséggel e rostán sem csúszna át az államfő.

Keményen büntették az elmúlt években azokat a kutatókat, akikről kiderült, hogy koppintották doktori dolgozatuk egy részét. A doktori dolgozatokat ellenőrző bizottság vezetője szerint ritkán fordul elő, hogy valakit plágiummal gyanúsítanak, mivel egy doktori dolgozat szigorú szakmai felügyelet alatt készül. Az egyetemek egyre inkább résen vannak, speciális programokkal vadásznak a gondolattolvajokra.

Egyik bírálója sem volt maradéktalanul elégedett Schmitt Pál 1992-es kisdoktori értekezésével, mégis a legmagasabb minősítéssel fogadták el a dolgozatot, melyről a hvg.hu kiderítette, hogy egy bolgár sportkutató tanulmányát másolta idézőjelek nélkül. Az egyik bíráló úgy vélte, a jegyzetek feltüntetése „minimális követelmény” egy tudományos írás esetében, Schmitt témavezetője pedig hiányolta a forrásanyagok pontos megjelölését, ám mindketten azon a véleményen voltak, hogy a hibák kijavítására csakis akkor lehet szükség, ha a dolgozat nyomtatásban is megjelenik.